Cernăuți, 1939 – Черновиц, 1940

Valami lehetett Románia levegőjében 1939-ben mert a Journalul Sonor, a román filmhíradó elkezdte körbejárni Románia egyes városait, és bemutatta azok szépségét, fejlődését. (Később a „valami” konkretizálódott: a Szovjetunióból érkező sajtó- és egyéb propaganda volt az, amelynek hatását akkor már pédául Észtország nagyon érezte.)

Így hát a Journalul Sonor 8/1939. kiadása elkalauzolta a mozinézőket Cernăuți-ba, büszkén bemutatva a város nevezetességeit, híres középületeit, és nem utolsósorban a vadonatúj trolibuszt.

A mi városaink: Cernăuți. – A képre rákattintva a többi is végigpörgethető

 
 

Studiolum már utalt rá, hogy a cernăuți-i zsidóság nagyrésze szerencsésen túlélte a nehéz időket, azonban ez nem jelentette azt, hogy minden napjuk békés nyugalomban telt volna. A lentebb látható felvonulás is ezt példázza 1940 elejéről.

A felvonulók Károly román király képét viszik.

„Cernăuți. Teofil Sidorovici úr, a nemzetvédelem parancsnoka és Gh(eorghe) Flondor királyi biztos fogadták az Észak-Moldova minden részéről érkezett 1400 »íjász« és »íjásznő« felvonulását a városban rendezett ünnepségen.”


Közel fél év múlva a terület már szovjet kézen volt. A Wang folyó törzsolvasói által már egyéb, hasonló sorsra jutott városokból ismert Alexandr Dovzsenko kamerája természetesen másnak mutatta Csernovicot.

A csernovici zsinagóga… (amely sértetlenül átvészelte a háborút, s a szovjet időben alakították át mozivá)

…és a helyi zsidóság…



…az össznépi szórakozás: a ringlispíl



…valamint a bordélyházak…

Román strici várja a futtatott lányt.

„Beszéljenek románul!”

„Csak románul!”

„Csak románul!”

Ilyen a gyár a román uralom alatt. És az elnyomó meg is jelenik: íme a román csendőr.




Nyilvánvaló, hogy ez a város az épületek felületes hasonlósága ellenére sem azonos az előző filmen bemutatott várossal. S a film végére a nézőnek szemernyi kétsége sem maradhatott, hol jobb az élet: Csernovicban vagy Cernăuți-ban.

Add comment