Így hát a Journalul Sonor 8/1939. kiadása elkalauzolta a mozinézőket Cernăuți-ba, büszkén bemutatva a város nevezetességeit, híres középületeit, és nem utolsósorban a vadonatúj trolibuszt.
| ![]() |
![]() | ![]() |
![]() | ![]() |
![]() | ![]() |
![]() | ![]() |
![]() | ![]() |
![]() | ![]() |
![]() | ![]() |
![]() | ![]() |
![]() | ![]() |
![]() | ![]() |
![]() | ![]() |
![]() | ![]() |
| ![]() |
![]() | ![]() |
![]() | ![]() |
Studiolum már utalt rá, hogy a cernăuți-i zsidóság nagyrésze szerencsésen túlélte a nehéz időket, azonban ez nem jelentette azt, hogy minden napjuk békés nyugalomban telt volna. A lentebb látható felvonulás is ezt példázza 1940 elejéről.
A felvonulók Károly román király képét viszik.
„Cernăuți. Teofil Sidorovici úr, a nemzetvédelem parancsnoka és Gh(eorghe) Flondor királyi biztos fogadták az Észak-Moldova minden részéről érkezett 1400 »íjász« és »íjásznő« felvonulását a városban rendezett ünnepségen.”![]() | ![]() | |
![]() | ![]() | |
![]() | ![]() | |
![]() | ![]() | |
![]() | ![]() | |
![]() | ![]() | |
![]() | ![]() | |
![]() | ![]() | |
![]() |
Közel fél év múlva a terület már szovjet kézen volt. A Wang folyó törzsolvasói által már egyéb, hasonló sorsra jutott városokból ismert Alexandr Dovzsenko kamerája természetesen másnak mutatta Csernovicot.
A csernovici zsinagóga… (amely sértetlenül átvészelte a háborút, s a szovjet időben alakították át mozivá)
…és a helyi zsidóság…
…az össznépi szórakozás: a ringlispíl
…valamint a bordélyházak…
Román strici várja a futtatott lányt.
„Beszéljenek románul!”
„Csak románul!”
„Csak románul!”
Ilyen a gyár a román uralom alatt. És az elnyomó meg is jelenik: íme a román csendőr.

Nyilvánvaló, hogy ez a város az épületek felületes hasonlósága ellenére sem azonos az előző filmen bemutatott várossal. S a film végére a nézőnek szemernyi kétsége sem maradhatott, hol jobb az élet: Csernovicban vagy Cernăuți-ban.



















































Add comment