Éjkék

Hároméves koromban kaptam ezt a leporellókartonra nyomott egyszerű kis könyvet anyámtól, és le voltam nyűgözve. Az egymásba futtatott mély színek titkok felé vezettek, az ismeretlen meg a nagyon is ismerős elemek keveredése, az egész rajzolt környezet magától értetődő antropomorf volta pedig természetessé tette az átjárást az otthoni világ és a könyveké között. Persze ezt évtizedekkel később fogalmazhatom így, akkor csak hálásan szippantottam magamba szöveget, képet. Olvasóvá jóval a betűk előtt válik az ember.

Az első kiadásból nincs példányom, de az 1974-es második és az 1980-as harmadik kiadás példányszámai – 57 800 és 70 000 – arra utalnak, hogy rengeteg más gyerek is forgathatta. Furcsa, hogy ez után a jól sikerült könyv után milyen sokféle ronda kiadást ért meg az Altató.

Mostanában időnként veszek belőle ajándékba egyet-egyet, ha antikváriumban látom.