Az imént, a Hagia Sophia, azaz az Isteni Bölcsesség templomtitulus értelmezésekor külön említettük a fogalom orosz ikonográfiáját.
Orosz földön Szent Sophiának három főbb ikonográfiai típusa van. Mindhárom Novgorodban bukkan fel először, amelynek székesegyházát – Oroszország legrégebbi, 1045-1050 között épült templomát – bizánci mintára éppen a Hagia Sophiának szentelték.
Az első típus az, ahol a Bölcsesség tüzes szárnyú – огнекрылой – angyalként trónuson ül, s kétoldalt Mária és Keresztelő Szent János könyörögnek hozzá. A két szent a Pantokrátor mellett szokott hasonló pózban állni, s ez is mutatja, hogy ez a Bölcsesség Szent Pál (1Kor 1:24, „Krisztus Isten bölcsessége”) és a patrisztikus hagyomány szerint azonos Krisztussal. Így látjuk a novgorodi székesegyház 16. századi szent ikonján, vagy még korábban a moszkvai Angyali Üdvözlet-székesegyház 15. századi ikonján, amely egy elveszett korábbi novgorodi ikon másolata. Erről a típusról magyar kutató, Kriza Ágnes adott ki nemrég kitűnő monográfiát, * amelyről majd még szeretnék írni.
A másik típus a Példabeszédek 9:1-et („A Bölcsesség házat épített magának”) értelmezi Krisztus megtestesüléseként, ahol a „ház” Szűz Mária. Ennek a típusnak a legismertebb korai példája a jaroszlavli Kirillov kolostor 1548-as ikonja (ma a szentpétervári Orosz Múzeumban), amelynek számos változata keletkezett a 18. század végéig.
A harmadik, legelterjedtebb típus azonban az, amely egy jámbor félreértésből származik, s amely Hagia Sophiát „Szent Zsófia” képében ábrázolja három lánya, Vera, Nagyezsda és Ljubov, azaz a Hit, Remény és Szeretet társaságában, amelyek mint ún. „isteni erények” a teológia szerint is az isteni bölcsességtől származnak. Az orthodox hagyomány szerint a 3. századi Rómában éltek és szenvedtek mártírhalált. Tiszteletüket először a 6. században említik Rómában, s csak a 16. században kerültek be a római martyrologiumba, de aztán mint történetileg dokumentálhatatlan figurák ki is kerültek belőle. Az orthodox egyház viszont máig tiszteli őket; ünnepük szeptember 30. Legkorábbi ismert orosz ábrázolásuk egy 16. századi novgorodi ikon a Tretyakov-képtárban.
A három szent lány a 17. századtól vált rendkívül népszerűvé, az orosz képi világ alapvető toposzává. Az ő triászuk áll Csehov Három nővére mögött, és utalások formájában jelen vannak az ezüstkor, Bunyin, Blok, Ahmatova költészetében is, sőt olyan szocialista művekben, mint Arbuzov Ház Cserkizovban-ja.
De legismertebb modern alakjukat az ezüstkor nagy örököse, Okudzsava állította színre Három nővér című dalában, ahol a kórházi ágyon életével számot vetve ébred rá, mennyire adósa maradt ennek a három erénynek.
Bulat Okudzsava: Три сестры (Három nővér, 1959)
|
Опустите, пожалуйста, синие шторы.
Раскошелиться б сыну недолгого века,
И еще я скажу и бессильно и нежно,
Протяну я Любови ладони пустые,
Но какие бы руки тебя ни ласкали,
Чистый-чистый лежу я в наплывах рассветных, |
Engedjétek le a kék függönyt, kérlek,
Pénzt kotorna elő a rövid életű fiú,
Majd azt mondom, erőtlenül és gyöngén,
Kinyújtom Szeretet felé üres kezem,
És bármely kezek simogattak is téged,
Patyolattisztán fekszem a derengő hajnalban, |
Add comment