Amikor harminc éve először hallottam a Recuerdos de la Alhambrát Narciso Yepes előadásában, rettenetesen nehéz darabnak gondoltam, egyetlen gitárra írt négykezesnek, a virtuóz gitárjáték csúcsának. De elbűvölt, és azt kértem tanáromtól, hadd legyen ez a vizsgadarabom. Csak gyakorlás közben jöttem rá, mennyire egyszerű. Egyetlen nyugodt, nagy ívű romantikus dallam, mint egy velencei gondolásdal, s ezt a könnyed és tágas tartószerkezetet rajzolja körül folyamatosan a három középső ujj tremolója, ez teremti meg a kristálypalotát, ahogy az angol romantika az Alhambrát elnevezte. Mert ugyanígy épül fel maga az Alhambra is.Francisco Tarrega: Recuerdos de la Alhambra (1896). Leo Brouwer koncertfelvétele az 1970-es évekből
Add comment