Kendő, kendő, kendő,

minden mennyiségben, méretben, formában, színben. A legelső dolog, amivel az isztambuli repülőtéren az érkezési oldalra kilépve találkozik az ember, az Armine divatcég plakátja, amelyen egy rendkívül csinos fiatal kendős nő látható. Ettől kezdve az egész város tele van kicsi, nagy, óriás és gigantikus plakátokon különféle csodaszép kendős nőkkel. És nem csak a plakátokon. Mire beértem a belvárosba, teljesen fel voltam lelkesülve: Isztambulban divat lett a kendő.



Négy évvel ezelőtt innét mentünk Perzsiába, ahol teljesen el voltam bűvölve attól, hogy micsoda elképesztően kifinomult divatozást lehet művelni a szigorúan szabályozott fekete csadorral, de az isztambuli kendőviselet semmilyen különösebb benyomást nem tett rám, s nem tűnt úgy, mintha lényegesen különbözne a nálunk szokásostól.


Most azonban azonnal feltűnő, hogy milyen sok nő hord kendőt. Nemcsak az idősebbek és szegényebbek, hanem tömegével a fiatalok, a nyilvánvalóan jómódú és magasan kvalifikált nők is, a még a szemet is eltakaró lepeltől kezdve az egészen artisztikus és extravagáns kompozíciókig mindenféle kendőt viselnek. És ebben láthatóan nagy örömet találnak.


Kétségtelen, hogy a fiatalok körében az Armine cég határozza meg a trendet: decens, kifinomult pasztell tónusok, virágos minták, természetes, finom anyagok. Nemcsak kendőt árulnak, hanem egész kollekciókat, ruhát, kiegészítőket, mindent mindennel harmonizálva.


Emellett azonban sokan vannak, nemcsak fiatalok, hanem idősebbek is, akik élve a hatalmas kínálat adta lehetőséggel a kendő és a ruha kompozíciójában hasonlóképpen kifinomult, de egyéni összeállításokat viselnek.


Azt hiszem soha életemben nem láttam még olyan divatot, amely ilyen mesebeli sokféleségben és gazdagságban mutatta volna fel, hogy mi mindenféleképpen lehet szépnek és nőiesnek lenni.