Esta entrada no contiene ninguna tarjeta postal rosa. En este período, el soldado raso Károly Timó pasa las últimas semanas del tiempo de convalecencia que, de manera inesperada, cayó en su regazo a consecuencia del disparo de mil coronas, en el hospicio de la calle Molnár de Budapest, ya mencionado con anterioridad, y después en su casa, en Óbuda. Durante un tiempo, el flujo de cartas se interrumpe.
Sin embargo, a cien años de distancia, queda rondando la pregunta de cómo pudo convertirse esta casa, a apenas dos pasos del bullicioso tráfico del centro de la ciudad, en un hospital provisional para soldados convalecientes.
Azért ott motoszkál száz évnyi távolságban, hogyan válhatott ez a ház, szinte két lépésre a nyüzsgő belvárosi forgalomtól lábadozó katonák ideiglenes kórházává.
Száz éve a ház még teljesen újszerű állapotban volt. Az épületet Bloch Alfréd tervezte 1910-ben a Kereskedő Ifjak Társulatának klub- és lakóháza céljaira. A földszinten disz- és táncteremmel, felette könyvtárral és biliárdszobával, és mindenféle kiegészítő helyiségekkel.
A klubház terve, Bloch Alfréd 1910
A ház Molnár utcával párhuzamos keresztmetszete. Valamennyit visszaad a klub kialakításáról
A napjainkban elhagyott térség látványos előcsarnokában és a főbejárat két oldalán Homonnay Jenő domborműve és szobrocskái a kereskedelmet szimbolizálták. Ő a háború után stílust váltott, és az egyik legtöbb megbízást kapott művész lett a világháborús és trianoni emlékművek elkészítésében.
A klubház bejárata. Homonnay Jenő szobrocskái porladó bőségszarukkal
Az alig néhány éves épület funkciói a háborúban teljesen megváltoztak. A kereskedő ifjak zömmel a harcmezőkön, esetleg a hónapok alatt megroggyant kereskedelemben a folyamatos nincsek és drákói szabályozások közötti napi küszködésben. Hamarosan áruhiány lett a korábbi bőségből, elszabadultak az árak, békebeli ésszel nehezen felfogható hatósági rendszabályok léptek életbe, korlátozó fejadagokkal, élelmiszerjegyekkel, a készletek összeírásával
Hogy milyen ellátási viszonyokat élt meg a fronton harcoló katona meg a hátország hétköznapi lakossága, közöttük a két állapot között lebegő, otthon lábadozó honvéd, fogalmat lehet alkotni a Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeumban, ahol éppen a napokban hosszabbítottak meg egy kiállítást arról, hogyan süllyedt el szűk egy év alatt a boldog békeidők Krúdy-világa. Bejegyzésünk szereplői a Kiskorona utca 52-ből bizonyára többet tudnának beszélni a tőlük pár lépésre, az utcából nyíló Korona téren található múzeumi kiállítás részleteiről.
Egy a kiállításon látható rendelkezések közül
A frontokról szerelvények végeláthatatlan sora szállította a hátországba a sebesülteket. Csak magában a fővárosban legalább húsz ideiglenes kórházi osztály működött a hivatalos kórházak területén kívül. Így eshetett a választás a Molnár utcai, célját elvesztő klubház tágas tereire.
Ettől fogva sohasem nyerte vissza eredeti formáját és célját, ahogy azt Budapest Főváros Levéltárában őrzött tervrajzokkal nyomon lehet követni. 1927-ben már a Budapesti Nőiszabó Ipartestület székháza, a második világháborút követően, 1947-ben a Budapesti Nőiszabó, Leányruhakészitők stb. Ipartestülete, 1951-ben pedig a KIOSZ Budapesti Élelmezési és Szolgáltatóipari Szakosztályok Központja működhetett benne. A továbbiakban is mindenféle szerveződő, egyesülő, szétváló maszek (vagyis magánszektoros) kisiparosok inkább kényszeres, mint önkéntes szerveződései. A legutolsó, kimutatható szervezet a Magyar Országos és Budapesti Fodrász, Fogtechnikus, Kozmetikus, Kéz-, Lábápoló és Műkörömépítő, Szikvízkészítő, Kelmefestő-Vegytisztító Szakmai Ipartestület központja volt. Látva a nevüket, csak az jut az ember eszébe, vajon milyen logika sodorta egybe ezt a konglomerátumot. Hát a kárpitosok, szemfelszedők, esernyőjavítók vagy kalaposok miért nincsenek közöttük? A leépülés folyamata, a hivatali útvesztők terjengős szaporodása jól nyomon követhető a tervrajzok egyre hitványabb minőségén.
1927 — megkezdődik az eredeti terek felosztása
1951 — iroda iroda hátán a mindenféle szakosztályok számára
1951-ben már egy csomagolópapír minőségű fénymásolatra kerültek a szakosztályok részére szánt tervrajzok.
Aztán valami irodabútor raktár lehetett, a bejáratra felszögezett tűzvédelmi utasítás legalább is egy valamikori cég szomszéd utcában lévő kiürített, szutykos portálú, eladásra szánt irodaházára mutat.
A legutolsó életnyomok egy tánciskola működésére utalnak. Most lezárva, üresen és elhagyatva várja, hogy újra történjen vele valami.
Érdekes lenne körülnézni benne, de hónapokon át csak telefonokon kapott halogatás és elutasítás jön a vagyonkezelőségtől. Ismerve az elmúlt évek zavaros önkormányzati helyiségeladásait körüllengő gyanúkat, ez részben érthető. A reménytelen kíváncsiskodást a továbbiakban feladva levonható a következtetés, hogy a házaknak, akár a könyveknek, megvan a maga sorsuk.
Add comment