Kacap és hohol

„Folytassátok csak ebben a szellemben, idióták!”

Egymást szívből gyűlölő szomszédnépek mindig tartogatnak egy-egy kedves elnevezést a másik nép számára, amelybe mintegy belesűrítik a másik iránti lenézésüket és idegenkedésüket. Orosz-ukrán viszonylatban ilyen az a páros, amellyel mostanában különösen gyakran találkozni ukrán és orosz fórumok flémjeiben: a kacap és a hohol.

A хохол, ahogy az oroszok az ukránokat gúnyolják – igen, így hívják a nagy ukrán írót, Nyikolaj Gogolt [ejtsd: hohol] is –, eredetileg a zaporozsjei kozák harcosok simára borotvált fején meghagyott egyetlen hosszú tincset jelentette. A kozákság persze csak az egyik volt az ukrán etnogenezisbe bevont számos, gyökeresen eltérő történelmi hagyományú dél-orosz, rutén, ruszin és egyéb népcsoport közül, de ez a 17. századtól dokumentált gúnynév, minthogy a mai Ukrajna valamennyi „kisorosz” lakóját jelölte, voltaképpen a 19. század végétől kikristályosodó ukrán nemzet első átfogó megnevezése. Talán ez is belejátszik abba, hogy ma a harcos vagy mókás kozák alakja az ukránság kabalafigurája olyan helyeken is, mint Podólia vagy Galícia, amelyeknek a kozák hagyományhoz semmi köze, sőt ahol a helyi rutének a kozákokat ellenséges népnek tekintették. És talán abba is, hogy manapság éppen a hosszú hajjal igyekeznek pozitívvá tenni a hohol elnevezést, s ezáltal az ukrán nemzet imázsát.

„Én XXL / hohol vagyok. – Az ukrán lányok a leggyönyörűbbek!”

A кацап elnevezés – ahogy az ukránok gúnyolják az oroszokat – eredete azonban vitatott. Vlagyimir Dal Nagy orosz szótára szerint a török-tatár kaszab, ʻmészáros’ szó átvétele, mégpedig ʻkatona, harcos’ jelentésben (vö. magyar ʻkaszabol’), s ugyancsak a Dnyeszteren túli, kozák területekről terjedt el a rutének között.



Az ukrán nyelv etimológiai szótára (1985, II. 572.) azonban nem tartja kielégítőnek ezt az etimológiát:

„…очевидно, утворене від цап за допомогою специфічного компонента ка-, як жартівливе позначення людей, що носять довгі бороди (Фасмер II 213, Преобр. I 302, Bruckner 211), недостатньо обґрунтоване виведення (Крымский Укр. Гр. I 20, Яворницький 342) від тур. крим.-тат. аз. kassap «м'ясник», яке походить від ар. qaşşăb.

„…nyilvánvalóan a cap, ʻkecskebak’ szóból, a ka-, ʻmint’ előtag hozzátoldásával, tréfás utalásként a hosszú szakállat viselő emberekre (Фасмер II 213, Преобр. I 302, Bruckner 211). Nem kielégítő az a magyarázat (Крымский Укр. Гр. I 20, Яворницький 342), amely a török és krími tatár kassap ʻmészáros’ vagy a hasonló jelentésű arab qaşşăb szóból vezeti le.”


Az [eladó] lányok tízparancsolata. Hulak Vaszil tíz darabos képeslap-sorozata, 1918.
Hetedik parancsolat: Kacapot soha ne szeress!

Noha a nemzeti gúnynevek pejorativitásának forrása a legtöbb esetben pusztán az, hogy egyedül a minket lenéző nép nevez így bennünket, azért még egy gúnynév esetében sem mindegy, miből ered. Csak jobban esik, ha félelmetes ellenségként gúnyolnak minket. És csak jobban esik, ha nyomorult kecskebakként gúnyolhatjuk őket.



Add comment