A Van-tó és Ani, a középkori örmény főváros között elterülő vidék valaha tele volt nemcsak örmény falvakkal, de kolostorokkal, templomokkal, kápolnákkal is. Ezek egy részét már az 1915-ös és azt követő népirtáskor elpusztították, mint Varagavankot, másokat az 1950-es években bekövetkező kulturális genocídium-hullám idején robbantottak fel, mint Msho kolostorát. De sok templom többé-kevésbé megmaradt romjai állnak még. Jelentős részük a határzónában, ahová tilos a belépés, de a többi is többnyire a lakott területtől távol eső, csak hosszú gyaloglással megközelíthető hegyoldalakon – részben ez segítette elő túlélésüket.
Szent Shushanik temploma a lezárt határzónában, az útról fotózva
Ha magam járom Kelet-Anatóliát, rá szoktam szánni az időt egy-egy ilyen emlék felkeresésére. Ha csoportot vezetek, erre többnyire nincs lehetőség: vagy az idő kevés, vagy a vállalkozó kedv. De a mostani társaságban annyira eleven a felfedező kedv, hogy úgy döntünk: rászánjuk az időt egy viszonylag könnyebben megközelíthető kolostorrom meglátogatására.
Khtzkonk (Խծկոնք) kolostora Digor – örményül Tekor (Տեկոր) – falu közelében épült, 20 kilométerre a mai örmény határtól, és körülbelül negyven kilométerre délnyugatra Anitól, a Digor- (Tekor-) folyócska mély kanyonjában, amely az Ani melletti határfolyóba, az Arpaçayba (Ahurjanba) torkollik. A kolostort a hetedik században alapították, s a 13. századig folyamatosan bővítették. Öt nagy temploma volt, innen kapta a török Beşkilise, Öttemplom nevet. A kolostorról és öt templomáról ép állapotukban egyetlen fotó maradt fenn. Ezt Ashkarbek Kalantar készítette, aki régészként 1907 óta vett részt Ani feltárásában, majd a közeledő török hadsereg elől 1918-ban Tifliszbe mentette a leleteket. Ő járta be és dokumentálta utoljára a régió örmény emlékeit azok pusztulása és az örmény lakosság eltűnése előtt.
Az öt templom mindegyike a jellegzetes örmény görögkereszt alaprajzot követte. A legrégebbit Keresztelő Szent Jánosnak szentelték: ez valamikor a 7-10. század között épült. Falán a legrégebbi felirat 1001-ből vagy 1006-ból származott, s Gagik örmény királynak (989-1020), Ani nagy építőjének feleségét, Katranidét említi. Az Istenanya kis temploma a 10. századból származott. Szent István 10-11. századi temploma lejjebb fekvő külön sziklán állt, nem is látszik a fenti fotón. Körötte hacskarok voltak, a keresztény mártírok sírjai, akiket a közeli Ketchror (ma Tunçkaya) 1208-as szeldzsuk bevételekor mészároltak le. Megvilágosító Szent Gergely 10-11. századi templomához is fallal körbevett temető tartozott, benne egy különösen nagy és díszesen faragott 1031-es hacskarral. Ebből a templomból még fennmaradt néhány falmaradvány; temetőjét 1986-ban kincsvadászok pusztították el.
A régió Karshoz tartozott, amely 1920-ig orosz fennhatóság alatt állt, ezért az 1915-ös népirtás nem terjedt ki rá. Örmény lakossága csak ekkor menekült el az előrenyomuló török hadsereg elől, s a kolostor viszonylag épen maradt. Csupán az 1950-es években esett áldozatául, sok más még álló örmény templommal együtt, az akkor Kelet-Anatólia-szerte fellángoló kulturális genocídiumnak. Az öt templom közül négyet a katonaság robbantott fel, törmelékeiket a kanyon mélyére szórták.
Az öt templom közül egy áll még, a legnagyobb, amelyet Szent Szarkisz kappadókiai bizánci tábornoknak szenteltek, aki II. Sapur perzsa sah alatt halt mártírhalált 362-ben, s különösen nagy tiszteletben áll az örmény egyházban. Örmény források szerint ezt egy bizonyos Sargis herceg alapította 1025-ben. Falán a legrégebbi felirat 1033-ból származik; egy másik 1211-ből a kolostornak a muszlimoktól való visszavételéről emlékezik meg. Végül egy 1214-es felirat szerint Davit, Grigor fia, a Zakarianok – Tamar királynő fővezéreinek – tábornoka „Khtzkonk szent kolostorának ragyogása láttán” Vahanardzesh falu felét a templomnak adományozta maga és szülei emlékére, Hovhannes apát pedig elfogadta azt és éves megemlékező liturgiát rendelt értük.
A templomhoz két út is vezet a faluból. Az egyik a kanyon mélyén haladó 4-5 kilométeres gyalogút, amely közvetlenül a templomhoz visz. A másik egy autóval is járható földút Derinöz (Ագարակ, Agarak) felé, amely a platón halad, s egy pontnál megállva ki lehet gyalogolni a kanyon peremére, ahonnét jó rálátás nyílik a templomra. A két út nem helyettesíti egymást: magához a templomhoz csak az elsőn lehet eljutni, de a legjobb összképeket a másodikról lehet készíteni. Ez utóbbit választjuk.
A földút szerpentinjei széles zöld legelők, különös sziklaformációk között emelkednek egyre magasabbra a falu fölé.
Ahogy elérjük a térkép által jelzett pontot, ahonnét a templom légvonalban a legközelebb van, megállunk, de ösvényt nem látunk. Szántóföldön gyaloglunk a kanyon felé. A terep egy idő után lejteni kezd, a szántóföld virágos mezőbe megy át, s lassan felnyílik előttünk a kanyon.
Egészen a pereméig kell mennünk, hogy letekintve megpillantsuk a nagy folyó fölötti sziklán álló körtemplomot, amint az egykori kolostor magányos, apró, elszánt emlékeként áll a sziklák előtt, a kanyon mélyén.
Valóban viszonylag ép, noha falain veszélyes repedések tátonganak – ki tudja, meddig áll még. Teteje is ép még, csak moha borítja vastagon. Fölötte a platón nyájak legelnek; valószínűleg akolnak használják, mint sok más templomromot török vidéken.
Add comment