„A doni katasztrófa a magyar hadtörténet legnagyobb veresége. Magyar katonaság a keresztes háborúk óta nem harcolt olyan messze a hazájától, mint akkor.” (Hende Csaba honvédelmi miniszter, MTI, 2013. január 14, hétfő 13:15, egy órája)”
A kassai és budapesti k.u.k. hegyi tarackos ütegek katonái a Sínai félszigeten, el-Arishnál fürdenek a Földközi tengerben 1916 nyaránTávol álljon tőlünk, hogy elvonjuk a doni katasztrófáról és az arról való megemlékezésről az illő figyelmet. De ha már az MTI tudósításába ekkora pontatlanság került, ne maradjon legalább egy rövidke helyesbítés nélkül.
A honvédelmi miniszternek mincs mit szerénykednie. Ha a doni szerepvállalással összehasonlítva elenyésző nagyságrendben és jelentőségben is, de Ázsiában – a Török Birodalomban, a mai Szíria, Libanon, Jordánia és Izrael területén –, sőt a mai politikai határok szerinti Afrikában – a Sínai-félszigeten, a Szuezi-csatornánál – is harcoltak szinte teljesen tiszta magyar etnikumú k.u.k egységek az első világháborúban 1916 és 1918 között. Az összesen mintegy ezer főt számláló kassai és budapesti tüzérütegek épp azon a Szentföldön szolgálták a Császárt és Királyt, amelyen az MTI által is említett keresztes háborúk óta valóban nem harcoltak magyarok – egészen 1916 nyaráig.
Magyar katonák bevonulása Jeruzsálembe 1916. május 9-én
Add comment