Bevezetés
A 2026. június 7-én tartandó örmény parlamenti választás jelentősége messze túlmutat az ország határain. Bár formálisan arról döntenek a választók, hogy ki alakítson kormányt a következő ciklusban, valójában ennél sokkal többről van szó. A választás tétje az, hogy Örményország – és az egész Dél-Kaukázus – milyen geopolitikai pályán halad tovább a következő évtizedben: megmarad-e az orosz biztonsági és gazdasági rendszer részeként, vagy fokozatosan a nyugati – európai és amerikai – kapcsolatrendszerbe integrálódik.
A választás különlegességét az adja, hogy mindez egy olyan történelmi trauma után történik, amely alapjaiban rengette meg az örmény társadalmat: Hegyi-Karabah elvesztése után. A karabahi kérdés több mint harminc éven át az örmény nemzeti identitás egyik alapköve volt. A 2020-as háború, majd a 2023-as azeri katonai győzelem és a karabahi örmény lakosság tömeges menekülése azonban véget vetett ennek a korszaknak.
A mostani választás ezért sok szempontból nemcsak politikai, hanem történelmi jelentőségű: az örményeknek arról kell dönteniük, hogyan képzelik el országuk helyét a világban Karabah után.
Dadivank kolostor Karabahban, 2023 előtt (vajon megvan-e még?)
A választások történelmi előzményei
A karabahi vereség
A jelenlegi politikai helyzet gyökerei a második karabahi háborúig nyúlnak vissza. 2020 őszén Azerbajdzsán török támogatással visszafoglalta a korábban örmény ellenőrzés alatt álló területek jelentős részét. A háborút lezáró megállapodást Oroszország közvetítette, és békefenntartókat telepített a térségbe.
A legtöbb örmény azonban nem ezt tekinti a történet végének. 2023-ban Azerbajdzsán végleg felszámolta a karabahi örmény politikai struktúrákat, és a régió szinte teljes örmény lakossága elmenekült. A történtek sok örmény szemében nemcsak katonai vereséget jelentettek, hanem nemzeti tragédiát is.
Oroszország megítélésének változása
A karabahi vereség legfontosabb geopolitikai következménye talán nem is maga a vereség volt, hanem az, ahogyan azt az örmények értékelték.
A Szovjetunió felbomlása óta az örmény biztonságpolitika alapja az orosz szövetség volt. Az ország tagja a Kollektív Biztonsági Szerződés Szervezetének (CSTO), területén orosz katonai bázis működik, és gazdaságilag is erősen függ Moszkvától.
Sokan azonban úgy érzik, hogy Oroszország nem teljesítette szövetségesi kötelezettségeit. Az orosz békefenntartók jelen voltak Karabahban, mégsem akadályozták meg az azeri katonai fellépést. Ez alapvetően megrendítette a Moszkvába vetett bizalmat.
A mai örmény politika egyik legfontosabb törésvonala éppen ebből fakad. Az egyik oldal szerint Oroszország elárulta Örményországot. A másik oldal szerint nem Moszkva hibázott, hanem a jelenlegi örmény vezetés sodorta veszélybe az országot a nyugati irányvonal erőltetésével.
A Hasan-Jalalyan dinasztia címerállata a gandzasari kolostoron Karabahban, 2023 előtt
A fő politikai szereplők
Nikol Pashinyan és a Civil Contract
A választás favoritja továbbra is Nikol Pashinyan miniszterelnök és pártja, a Civil Contract.
Pashinyan 2018-ban a „bársonyos forradalom” vezetőjeként került hatalomra. Akkor a korrupció elleni harc, a demokratikus reformok és az oligarchikus rendszer felszámolása állt programja középpontjában.
2026-ban már egészen más szerepben kampányol.
Politikai üzenetének lényege:
• a karabahi korszak lezárult,
• Örményországnak el kell fogadnia a jelenlegi realitásokat,
• békét kell kötni Azerbajdzsánnal,
• normalizálni kell a kapcsolatokat Törökországgal,
• csökkenteni kell az orosz függőséget,
• és fokozatosan közeledni kell Európához.
Pashinyan személyes motivációja is világos. A karabahi vereség után sokan politikai bukását jósolták. Ha most ismét nyerni tud, azzal történelmi legitimitást szerezhet saját politikai projektjének.
Samvel Karapetyan és a Strong Armenia
Az új ellenzék legerősebb figurája Samvel Karapetyan üzletember.
Karapetyan jelentős oroszországi üzleti érdekeltségekkel rendelkezik, és politikailag azokat az örményeket próbálja megszólítani, akik úgy érzik, hogy Pashinyan túl sok engedményt tett Azerbajdzsánnak és Törökországnak.
Programjának központi elemei:
• erősebb nemzeti politika,
• a karabahi ügy hangsúlyozása,
• szorosabb kapcsolatok Oroszországgal,
• a nyugati orientáció lassítása.
Robert Kocharyan és a régi elit
Robert Kocharyan volt elnök továbbra is jelentős politikai tényező.
Sok választó számára ő testesíti meg a régi biztonsági elit gondolkodásmódját:
• erős állam,
• szoros orosz szövetség,
• keményebb fellépés Azerbajdzsánnal szemben.
Ugyanakkor a 2018 előtti korrupciós rendszer emléke továbbra is komoly teher számára.
Az Egyesült Államok szerepe
A jelenlegi kampány egyik legfontosabb fejleménye az amerikai aktivitás növekedése.
Marco Rubio külügyminiszter látogatása és az amerikai–örmény stratégiai partnerségi megállapodás mai aláírása azt mutatja, hogy Washington immár nemcsak figyeli, hanem aktívan alakítani is kívánja a dél-kaukázusi folyamatokat.
Az amerikai célok között szerepel:
• az örmény szuverenitás megerősítése (Moszkva rovására),
• az orosz befolyás csökkentése,
• a regionális közlekedési kapcsolatok fejlesztése,
• az örmény-azeri békefolyamat támogatása.
Fontos ugyanakkor látni, hogy Amerika nem tudja teljes mértékben kiváltani Oroszország szerepét.
Nem valószínű:
• a NATO-tagság,
• amerikai katonai garanciák,
• vagy közvetlen katonai védelem.
Az amerikai politika inkább gazdasági és diplomáciai jellegű.
Oroszország szerepe
Miért ennyire fontos Örményország Moszkvának?
A Kreml számára Örményország több okból stratégiai jelentőségű:
• katonai jelenlét,
• dél-kaukázusi befolyás,
• Irán közelsége,
• posztszovjet integrációs szervezetek stabilitása.
Moszkva attól tart, hogy egy sikeres örmény nyugati fordulat precedenst teremthet más országok számára is.
Befolyásolási eszközök
Az elmúlt hetekben többféle nyomásgyakorlás vált láthatóvá:
• Gazdasági nyomás
• gázárkedvezmények megvonásának lebegtetése,
• kereskedelmi korlátozások,
• örmény exporttermékek importtilalmai.
• Diplomáciai nyomás
• nyilvános figyelmeztetések,
• az orosz nagykövet konzultációra történő visszahívása (éppen ma),
• az Eurázsiai Gazdasági Unió jövőjével kapcsolatos célzások.
• Információs műveletek
Nyugati források szerint Oroszország különféle médiakampányokkal és dezinformációs műveletekkel is próbálja befolyásolni a közvéleményt.
Moszkva ezeket a vádakat természetesen tagadja.
Európa szerepe és az integráció realitása
Pashinyan politikájának központi eleme az Európai Unióhoz való közeledés.
A támogatók szerint az EU jelentheti:
• a jogállamiság erősítését,
• a korrupció visszaszorítását,
• a gazdasági modernizációt,
• az orosz függőség csökkentését.
Ugyanakkor fontos különbséget tenni a politikai orientáció és a tényleges tagság között.
A teljes EU-tagság rövid távon rendkívül valószínűtlen.
Ennek okai:
• földrajzi helyzet,
• gazdasági függés Oroszországtól,
• energiabiztonsági kérdések,
• a rendezetlen regionális konfliktusok.
Valószínűbb forgatókönyv az úgynevezett „európai közeledés” modellje:
• reformok,
• szabadkereskedelmi együttműködés,
• fokozott intézményi integráció.
A regionális következmények
Pashinyan és a nyugatias orientáció győzelme alapvetően nemcsak örmény belpolitikai esemény lenne, hanem a teljes Dél-Kaukázus geopolitikai szerkezetének átalakulását gyorsíthatná fel. Sok elemző szerint valójában most először merül fel komolyan annak lehetősége, hogy a régió fokozatosan kikerüljön abból az orosz dominanciájú biztonsági rendszerből, amely a Szovjetunió felbomlása óta meghatározta.
Azerbajdzsán
Baku számára Pashinyan győzelme valószínűleg kedvezőbb lenne.
A jelenlegi örmény kormány hajlandóbbnak mutatkozik a békemegállapodásra és a közlekedési kapcsolatok megnyitására.
Törökország
Ankara szintén érdekelt a kapcsolatok normalizálásában.
A határnyitás és a vasúti összeköttetések helyreállítása – amelyet Pashinyan a héten jelentett be – jelentős gazdasági lehetőségeket teremthet.
Grúzia
A legérdekesebb következmény talán éppen Grúziában jelentkezhet.
A 2000-es és 2010-es években Grúzia volt a Nyugat első számú dél-kaukázusi partnere. Az EU és az Egyesült Államok szemében Tbiliszi jelentette a reformok, a korrupcióellenes politika és az euroatlanti integráció mintáját. Az elmúlt években azonban a Grúz Álom kormány fokozatosan eltávolodott Brüsszeltől és Washingtontól, miközben Örményország éppen ellenkező irányba indult el. Több grúz elemző szerint ma először fordulhat elő, hogy Jereván válik a Nyugat első számú regionális partnerévé.
Ez pszichológiailag is fontos. Grúziában egyre gyakrabban jelenik meg az a kellemetlen felismerés, hogy az ország elveszítheti azt a különleges geopolitikai státuszt, amelyet két évtizeden át magától értetődőnek tekintett.
Az ország politikailag profitálhat ugyan abból, hogy a régió közelebb kerül Európához, gazdaságilag azonban új versenytársat kaphat.
A jelenlegi amerikai–örmény–azeri elképzelések egyik központi eleme a Zangezur/TRIPP-folyosó, amely Azerbajdzsánt Örményországon keresztül kötné össze Nahicsevánnal és Törökországgal. Ez csökkentené a régió gazdasági elszigeteltségét, de egyben megtörné Grúzia közlekedési monopóliumát is.
Az elmúlt harminc évben szinte minden kelet–nyugati tranzitfolyosó grúz területen haladt át, ami az ország bevételeinek nagy részét tette ki. Az örmény útvonalak megnyílása csökkentheti ezt az előnyt.
De a legmélyebb változás talán nem is geopolitikai, hanem szimbolikus lenne.
A Szovjetunió felbomlása óta a dél-kaukázusi politika alapvetően a befagyott konfliktusokra épült:
• Abházia,
• Dél-Oszétia,
• Karabah.
Pashinyan politikája lényegében azt mondja: Örményország mondjon le a revíziós logikáról, fogadja el a jelenlegi határokat, és a konfliktus helyett a gazdasági integrációra építsen. Ez a posztszovjet Kaukázus egész filozófiájával szakítana.
Ha ez sikerül, akkor Grúziában is felerősödhet az a vita, hogy az ország jövőjét inkább a területi konfliktusok körüli állandó mobilizáció, vagy a gazdasági és európai integráció irányába kell-e építeni.
Mi lehet a választás eredménye?
A jelenlegi felmérések alapján a legvalószínűbb forgatókönyv:
• a Civil Contract marad a legerősebb párt,
• Pashinyan marad miniszterelnök,
• de a támogatottság alacsonyabb lesz, mint 2021-ben.
(* Az amerikai stratégiai parterségi szerződés május végi aláírása és az orosz nagykövet ezt követő hazahívása utáni közvéleménykutatás a Civil Contract 65%-os támogatottságát mutatta, miközben egyetlen ellenzéki párt sem érte el a 12%-ot)
Összehasonlításképpen:
• 2021
• Civil Contract: 53,95%
• 71 mandátum
• 2026 várható eredmény
• 35–45% közötti támogatottság
• szűk többség vagy koalíciós kormány
A legfontosabb tényező továbbra is az ellenzék széttagoltsága.
Következtetés
A 2026-os örmény választás nem egyszerűen kormányváltásról vagy kormánymegerősítésről szól.
A karabahi korszak lezárultával az ország történelmi útelágazáshoz érkezett.
Az egyik út a hagyományos orosz orientáció fenntartása, amely biztonsági garanciákat ígér, de egyre kevésbé tűnik megbízhatónak.
A másik út a Nyugat felé vezető fokozatos nyitás, amely gazdasági és politikai modernizációt kínál, ugyanakkor jelentős kockázatokkal és bizonytalanságokkal jár.
A választás eredménye ezért nemcsak azt dönti el, ki vezeti Örményországot a következő négy évben. Azt is meghatározhatja, hogy a Dél-Kaukázus a következő évtizedben elsősorban orosz befolyási övezet marad-e, vagy fokozatosan egy európai, amerikai és török kapcsolatok által meghatározott új regionális rendszer részévé válik.
Add comment