Lwów


Lwów, Львів, Lemberg, לעמבערג (de kiejtve lemberik), Լվովի, Львов, Liov, Ľvov, Lvov, Лвов, Lavov, Leopolis, Léopol, Leopoli, Leópolis, Ilyvó. Alig néhány európai városnak – Velencének, Rómának, Párizsnak, Londonnak – van saját neve ennyi nyelven, szerepel kitüntetett helyen ennyi nép mentális térképén. Azaz csak szerepelt. A várost, amely hatszáz éven át Európa egyik legfontosabb kapuja volt a Kelet – a tatárok, az orosz és román fejedelemségek, a Krím és a Kaukázus, a török – felé, s ahol tíz náció és ugyanennyi felekezet élt együtt, 1939. szeptemberében elnyelte a birodalom, s mialatt eltűntek belőle a zsidók, a németek, a lengyelek, az örmények és mások, aközben Európa a létezéséről is megfeledkezett. Manapság, ahogy Ukrajna megnyílik, már a Kelet egyik legfontosabb európai kapujaként születik újjá, amely megpróbálja felfedezni és kiaknázni egykori sokszínű, nyugati kultúráját, a „galíciai örökséget”.


Gyerekkorom egy csúnya iparvárosban telt. Akkor vittek oda, amikor még négy hónapos sem voltam, s az azt követő sok éven át egyfolytában arról a csodálatos szépségű városról, Lwówról meséltek nekem, amelyet családomnak el kellett hagynia. Nem csoda hát, ha egyfajta félig-meddig fennsőbbséges megvetéssel tekintettem a valódi házakra és utcákra, s hogy a valóságból csak a legszükségesebb dolgokat fogadtam el.
Adam Zagajewski: Két város


Bámulatos, hogy miközben az idő árja ellenében erőltetem emlékezetemet, egyáltalán át tudom még érezni az olyan utcanevek ártatlanságát, mint a Janow, Zmesienie, Piaski és Lackiego utca, melyeknek az 1941-es és 1942-es évek olyan ördögi jelentést adtak, mikor a város egy napon kiürült a Bernstein utcától a színházig, a Slonecznáig és tovább, s néma, holt városrész maradt a helyén, tágra nyílt ablakokkal és a szélben libegő függönyökkel. Egy lélek nem volt már az udvarokon és a balkonokon. A város határában néhány szétszórt épület állt csak, aztán a romokat benőtte a fű.
Stanisław Lem: Felsővár


Lwów kávéházairól sokat írtak már, s az olyan helyeknek, mint a „Café Szkocka”, az „Atlas” vagy a „George”, megvannak a maguk hűséges bárdjai. A lwówi kocsmák mesévé érett története már régóta önálló mítosszá, egyfajta „lwówi szöveggé” vált… A lengyelek, ukránok, zsidók, örmények, németek külön-külön a maguk imaházaiban imádkoztak, de a kocsmákban együtt múlatták az időt: legalább ott türelemmel voltak egymás iránt.
Bogusław Bakuła: Színpad, karnevál, forradalom


Ezzel a térképpel kezdjük az egykori város rekonstrukcióját: mai látogatók fényképeivel próbáljuk meg felmérni, mi az, ami az egykori Lwówból megmaradt. A városközponttal kezdjük, de hamarosan bővítjük a külvárosok térképével is, és a fényképek száma is folyamatosan gyarapodni fog. A szürke pontok azt jelentik, hogy egy-egy kép pontos helyét még nem sikerült megállapítani; ha pedig egy pont pirosra vált, arról időközben külön bejegyzés született. A mai állapot felvételét hamarosan régi fotókból, képeslapokból, rajzokból, visszaemlékezésekből készült újabb rétegekkel egészítjük ki. Nézzenek vissza.



Ősz Lwówban (1939)
Krakkó-Lemberg
A lwówi rádió (1930-39)
Jiddis boltfeliratok
A használtkönyv-piac
Szolginia Lwów-monográfiájaTruszkowski százados lwówi háza és sírja
Az eltűnt zsidó múlt nyoma
Üdvözlet a Főkormányzóságból
A janowskai haláltábor
Jöjjön velem Lembergbe!
Jöjjön velünk a klezmerfesztiválra! 
Lwów udvarai
Kapucsengők
Lépcsőházak
Mezuzák nyomai
Kiteregetett lepedők
Cortile della Madonna
Campanile
Andreolli-passzázs
Letűnt idők címerei
A vasútállomás
Orosz utca 4.
Kopernikusz 1, egykori patika


Add comment