Brand

Michael Chabon egy régi jiddis társalgási szótárt lapozgatva ébredt rá, hogy a jiddis az egyik legnagyobb holt nyelv Európában. Ez a nyelv, amelyet száz éve még ugyanannyian beszéltek anyanyelvükként mint a magyart, szinte nyom nélkül tűnt el Kelet-Európa nyelvi térképéről. Minthogy alapvetően beszélt nyelv volt, alig maradt utána írásos emlék: kétnyelvű imakönyvek, egy-két 19. század végi világi könyv és újság, néhány temető és tömegsír emléktáblája.


És a lwówi boltok feliratai. Talán Lwów az egyetlen város Európában, ahol máig látni még jiddis nyelvű feliratokat az utcán. És nemcsak hogy fennmaradtak hetven éven át, míg a város Csipkerózsika-álmát aludta, de manapság, az üzletek felújításakor meg is őrzik őket a boltok díszvakolatának kváderein. Mint az előző bejegyzésben bemutatott nagy élelmiszerbolt homlokzatán  a Csornovola sugárút sarkán, az operaház háta mögött, ahol az egykori új zsidónegyed találkozott az óvárossal.




Vagy mint annak a régi tejboltnak a falán, amelynek képét Alfanje küldte el nekünk ugyaninnen, s mely az egykori Lwów és Lemberg két másik olyan nyelvén is hirdette választékát, amelyek a jiddissel együtt tűntek el a városból.



Úgy tűnik, az üzletek tulajdonosai maguk is tisztában vannak a lwówi jiddis feliratok egyedülálló, brand-jellegével. Ezt bizonyítja, hogy nemcsak megőrzik és felújítják őket, hanem újonnan készített másolataikkal antikizálják és teszik „hamisítatlanul lwówiakká” az újonnan nyílt üzletek portáljait. Mint ezét a kötöttáruboltét az egykori új zsidónegyedben, csupán egy sarokra Sólem Áléchem egykori lakóházától.


A felirat új voltáról azonban nemcsak modern tipográfiája árulkodik. Hanem az is, hogy a „kötöttáru” héber betűs megfelelője nem jiddisül van – úgy שטריקוואַרג shtrikvarg lenne –, hanem héberül: סריגים szrigim. Noha a szent nyelv ilyen használata elképzelhetetlen lett volna a századelőn, manapság nyilvánvalóan ez a praktikusabb, ha az eladó azokat az izraeli turistákat tartja szem előtt, akik a bolt előtt haladnak el a Sólem Áléchem-emléktáblához igyekezve. Amely egyébként a legújabb, és minden bizonnyal végérvényesen az utolsó jiddis nyelvű felirat az egykori Lemberikben.