Barátság

Gyerekkorunkban a főünnepek, április négy és november hét felé közeledve az újságok rendszeresen közzétették az ünnepi felvonulásra javasolt jelszavakat, nyilván hogy a brigádok dekorációs felelőseinek legyen még idejük az aktuális pártirányvonalat hirdető üzenettel elkészítenie a táblákat. A jelszavak a párttaktikát követve évről évre finoman változtak – bár ez a finomság is micsoda különbségeket hordozott egy vájt fül számára! –, de állandó fordulat volt bennük az „örök és megbonthatatlan barátság”, akár hazánk és a Szovjetunió, akár a béketábor népei között.

Azóta már sok megbonthatatlannak hitt dolog bizonyult megbonthatónak és megbontás után lejárt szavatosságúnak Nyugaton éppúgy mint Keleten. De nem a kettő közötti senkiföldjén, Ukrajnában, amely a rövid narancsvirágzás után ma is békésen alussza Csipkerózsika-álmát.


A Lwów-térképen, a hosszú Szabadság tér déli végpontján, az egykori Lenin szobor helyére visszaállított Mária-oszlop mögött jól látszik, hogy Lwów legnagyobb könyvesboltján több nyelvű felirat hirdeti az árut. Az ukrán mellett franciául, sőt lengyelül is, amely talán az egyetlen 1945 utáni lengyel felirat a városban. Meg is lepődik az ember ezen az Ukrajnában szokatlan internacionalizmuson. Ezek szerint mégis csak történt valami nyitás, és hol máshol, mint a szellem templomában.


Sőt ha az ember a régi zsidó utca – a térképen Староеврейская – felől közelít az egész saroképületet körbevevő könyvesbolthoz, még nagyobb meglepetéssel látja, hogy a felirat magyarul is kint van. Ugyan kinek? Tán csak nem a százötvenezres kárpátaljai magyar kisebbségnek? Hiszen ilyen előzékenységet még Ungváron se láttunk. Hiába, Lwów csak megőrizte soknemzetiségű szellemét, még ha nemzetiségeit nem is.


De az igazi meglepetés a boltba lépve fogadja az embert. Körben a pultok fölött olyan országcímerek köszönnek rá, amelyek tulajdon hazájukban legalább húsz éve porba hullottak már.





Az eladónő, aki maga is olyan, mintha húsz éve állna már a pult mögött, elképedésünket látva elmagyarázza, hogy a bolt neve annak idején Barátság volt, s akkor rakták ki körben az összes szocialista ország címerét, illetve a „Könyvek” feliratot minden szocialista ország nyelvén, plusz franciául, talán a szellem védjegyeként. S azóta úgy is maradt, mert nem volt pénz felújítani a bolt berendezését.

Nem tudni, hogy ez a mindezidáig megbonthatatlannak bizonyuló barátság vajon örök is lesz-e egyben. Azt reméljük, nem. Azt azonban már idáig is bebizonyította, amit Cicero az igaz barátság egyik legfőbb vonásának tekintett: hogy a síron túl is tart.