
Európának ezen a táján nem ritkaság, hogy valaki az elmúlt kilencvenkilenc év alatt öt-hat országnak is polgára volt anélkül, hogy kimozdult volna mondjuk Rimaszombatról. Nincs ez másként a házakkal sem.


A ház kapuja Lwów főterére néz, egymásba nyíló, egérjárat-szerű belső udvarai végül a Régi zsidó utcára torkollnak. A 16. században reneszánsszá átalakított középkori házat 1610-ben vásárolta meg az örmény Wartanowicz kereskedőcsalád; tőlük származnak a belső udvar ablakainak grabar – régi örmény – feliratai, amelyeket eddig még minden örmény fórumon lusták voltak nekem lefordítani, és az udvar íve fölötti kőoroszlán, szájában szőlőfürttel – erről nem sikerült a fotó, de majd legközelebb –, ami arra utal, hogy az első emeleten lembergi monarchiabeli szecessziós stílusban kialakított „
Pod niebieską butelką – Під синьою фляжкою” (A kék üveghez) lengyel kávéház sok száz éves előzményekre tekint itt vissza. Német gótikus pálcatagozatos kapuk, reneszánsz örmény ablakkeretek, monarchiabeli burkolatok, lengyel szecessziós cégérek, szovjet
kommunalka-előterek,
Banderát és
Sukevicset éltető ukrán graffitik és matricák rétegződnek egymásra, vegyülnek össze és különülnek el élesen. És a jobb kapufélfán még ott a
mezuza nyoma.






Publicado por Studiolum on 2011-12-14 10:57
Add comment