Tudom, én egy kő alatt élek, itt Berlinben berber zsidókról és novgorodi ikonokról posztolok. Ma például, ahogy Gregor Samsa módra kibotorkáltam a napvilágra, hogy csápjaimat valami jó vietnámi levesbe mártsam, látószerveim a vietnámi étteremmel szemben jó hete lejárt szavatosságú plakát-testvérpáron kövültek meg.
Alig tíz nappal a jeles dátum után a plakátpár már úton van a berlini Generapalimpsestté való átlényegülés felé. Úgy kell már kielemezni, mi volt előbb és mit kentek rá utóbb, a korábbi graffitik már átütnek a későbbi papíron. De az üzenet még világos, sokkal inkább, mint további tíz nap múlva lesz:
„A győzelem 75. évfordulója. Aki nem ünnepel, az veszített. – avagy Aki nem ünnepel, az a vesztesekhez tartozik. – Igyunk a győzelemre, a békére és a felszabadítókra!”
A vége némileg eltér: az orosz a Felszabadulásra, a német a görcsösen kétneműnek deklinált FelszabadítóNőKre iszik. A különbség oka az lehet, hogy a németek túlnyomó része nem felszabadulásként élte meg az orosz megszállást, s ezt még ma is nehéz lenne lenyomni a torkukon.
Egyet nem ért a migráncs. Hogy ha a Győzelem Napja – amelyet a németek is megünnepelnek – itt május 8., ahogy az egész nyugaton is az, hiszen a nyugati szövetségesek ezen a napon íratták alá a kapitulációt a német hadvezetéssel, s a migráncs is jól tudja ezt, hiszen ezen a napon voltak zárva, mintegy az egykori ínségre emlékeztetve, az élelmiszerboltok – akkor miért május 9-ét, a szerződés szovjetek általi aláírását ünnepli a testvérplakátpár? Kinek és miért akarnak benyalni, kérdezi, mint már évek óta, amikor az ugyanebből a fészekből származó egyéb, Németországot leszaró és Oroszországot éltető kakukkfiókákat szemlézi. És kelet-európai múltjából eszébe jut a vicc, amikor Iván arról kérdezi Mehmedet: te, hogy csináltátok, hogy százötven évig itt ültetek a magyarok nyakán, és semmit nem szóltak, mi meg alig harminc éve ülünk, és már zúgolódnak? Mire Mehmed: Hát, mi például soha nem akartuk megünnepeltetni velük augusztus 29-ét, a mohácsi csata évfordulóját.
Vagy ha igen, akkor sem a hidzsra évszámítása szerint, hogy világos legyen, cui prodest.
Alig tíz nappal a jeles dátum után a plakátpár már úton van a berlini Generapalimpsestté való átlényegülés felé. Úgy kell már kielemezni, mi volt előbb és mit kentek rá utóbb, a korábbi graffitik már átütnek a későbbi papíron. De az üzenet még világos, sokkal inkább, mint további tíz nap múlva lesz:
„A győzelem 75. évfordulója. Aki nem ünnepel, az veszített. – avagy Aki nem ünnepel, az a vesztesekhez tartozik. – Igyunk a győzelemre, a békére és a felszabadítókra!”
A vége némileg eltér: az orosz a Felszabadulásra, a német a görcsösen kétneműnek deklinált FelszabadítóNőKre iszik. A különbség oka az lehet, hogy a németek túlnyomó része nem felszabadulásként élte meg az orosz megszállást, s ezt még ma is nehéz lenne lenyomni a torkukon.
Egyet nem ért a migráncs. Hogy ha a Győzelem Napja – amelyet a németek is megünnepelnek – itt május 8., ahogy az egész nyugaton is az, hiszen a nyugati szövetségesek ezen a napon íratták alá a kapitulációt a német hadvezetéssel, s a migráncs is jól tudja ezt, hiszen ezen a napon voltak zárva, mintegy az egykori ínségre emlékeztetve, az élelmiszerboltok – akkor miért május 9-ét, a szerződés szovjetek általi aláírását ünnepli a testvérplakátpár? Kinek és miért akarnak benyalni, kérdezi, mint már évek óta, amikor az ugyanebből a fészekből származó egyéb, Németországot leszaró és Oroszországot éltető kakukkfiókákat szemlézi. És kelet-európai múltjából eszébe jut a vicc, amikor Iván arról kérdezi Mehmedet: te, hogy csináltátok, hogy százötven évig itt ültetek a magyarok nyakán, és semmit nem szóltak, mi meg alig harminc éve ülünk, és már zúgolódnak? Mire Mehmed: Hát, mi például soha nem akartuk megünnepeltetni velük augusztus 29-ét, a mohácsi csata évfordulóját.
Vagy ha igen, akkor sem a hidzsra évszámítása szerint, hogy világos legyen, cui prodest.
Add comment