Talpig nehéz hűségbe, perzsául

Hormuz a hippik szigete. Itt, a Perzsa-öböl peremén, távol a hatalomtól már sok éve létezhetnek azok a fiatalok, akiknek nehezére esik konformnak lenni a rendszerrel, s a rendszer is eltűri őket és viszonylagos szabadságukat itt, inkább, mintha a városokban bomlasztanának.

Ez a lány a Sószentély nevű geológiai formációhoz vezető út mentén gitároz és énekel. Mi ebben a különös? Szinte minden. Nőnek Iránban nyilvánosan énekelni tilos. Nyilvánosan hidzsábot is kellene viselnie – jó, nem a teljes fejet homloktól nyakig eltakaró nikabot, de azért a cowboykalap nem pont az, amire a törvényalkotó gondolt. És másfelől amit énekel, az nem modern popzene, hanem egy Hafez-vers: „man az ân ruz ke dar band-e to am âzâdam” – „attól a naptól vagyok szabad, hogy megkötöztél”.

A turisták – a mi kivételünkkel mind perzsák – leülnek mellé fotózkodni, aztán mennek tovább. Meglepve nézi, hogy mi odaülünk elé és hosszan hallgatjuk.

Hafeznek ez a verse a nagy blues-énekes Mohsen Namjoo feldolgozásában vált ismertté Irán-szerte, a 2007-es Toranj (Narancs) albumról.

zolf bar bâd made tâ nadahi bar bâdam nâz bonyâd nakon tâ nakoni bonyâdam may makhor bâ hame kas tâ nakhonam khun-e jigar saram kesh tâ nakashad sar be falak faryâdam shahre-ye shahr masho tâ nanaham sar dar kuh shuhr-e Shirin manma tâ nakoni Farhâdam rahm kon bar man miskin va be faryâdam ras tâ be khâk dar Âsaf na‑resad faryâdam Hâfez az jûr-e to ḥâshâ ke be gardânad rûy man az ân rûz ke dar band-e to‑am âzâdam yâr-e bigâne mashow tâ nabari az khwisham gham-e aghiyâr makhor tâ nakoni nâshâdam rukh bar afruz ke fâregh koni az barg-e golam ghad bar afraz ke az sarv koni âzâdam sham’ har jam’ nasho varna besuzi mâ râ yâd-e har qawm makon tâ naravi az yâdam zolf bar bâd made tâ nadahi bar bâdam nâz bonyâd nakon tâ nakoni bonyâdam

زلف بر باد مده تا ندهي بر بادم ناز بنياد مکن تا نکني بنيادم مي مخور با همه کس تا نخورم خون جگر سرمکش تا نکشد سر به فلک فريادم شهره ي شهر مشو تا ننهم سر در کوه شور شيرين منما تا نکني فرهادم رحم کن بر من مسکين و به فريادم رس تا به خاک در آصف نرسد فريادم حافظ از جور تو حاشا که بگرداند روي من از آن روز که در بند توام آزادم يار بيگانه مشو تا نبري از خويشم غم اغيار مخور تا نکني ناشادم رخ برافروز که فارغ کني از برگ گلم قد برافراز که از سرو کني آزادم شمع هر جمع مشو ورنه بسوزي ما را ياد هر قوم مکن تا نروي از يادم زلف بر باد مده تا ندهي بر بادم ناز بنياد مکن تا نکني بنيادم

ne add hajadat a szélnek, hogy engem is a szélnek ne adj
ne a kacérságra építs, hogy épületem romba ne döntsd
ne igyál mindenkivel, hogy májam vérét ne igyam
emeld fel fejem, hogy fejem az égbe ne emelje kiáltásomat
ne légy a város celebje, hogy a hegyekben elbújnom ne kelljen
ne légy Shirin, hogy ne kelljen Farhaddá lennem
könyörülj rajtam, nyomorulton, hallgasd meg kiáltásomat
hogy a földre ne hulljon, mielőtt a Legbölcsebbhez eljutna.
Hafez arca nem fog elfordulni a te keménységed miatt
mert attól a naptól vagyok szabad, hogy megkötöztél.
Ne válj idegenné, hogy el ne vidd lényegem
a világ fájdalmát ne vedd magadra, hogy nekem fájdalmat ne okozz
ragyogtasd rám arcod, hogy ne törődjek rózsám szirmával
mutasd termeted, hogy ne törődjek a ciprus termetével
ne légy gyertya minden társaságban, hogy meg ne égess engem
ne emlékezz mindenkire, hogy el ne tűnjek emlékezetedből
ne add hajadat a szélnek, nehogy engem is a szélnek adj
ne a kacérságra építs, hogy épületem romba ne döntsd

„Bebújtattál engemet talpig nehéz hűségbe”, diagnosztizálja József Attila. Hafeznél ez alap, ami a gyűrűs szerkezetű versnek pontosan a felénél, a tételmondatában jelenik meg. De maga a vers arról szól, hogy ő már kedvesét is bebújtatná talpig nehéz hűségbe. Tipikus keleti hímsovinizmus, mondhatnánk, míg bele nem gondolunk, hogy Hafez versei szúfi versek: egyszerre szólnak egy földi kedvesről és Istenről. Könnyű ezt megérteni annak, aki igazán vallásos közegben felnőve valahogy így, a kettőt egyben tekintette mindaddig, míg az egyik pofán nem csapta. És innentől már nem pusztán hímsovinizmusról van szó, hanem arról az elképesztő hübriszről, amelyik az ember legtermészetesebb sajátja: hogy magát Istent akarná bebújtatni talpig nehéz hűségbe.