A délkelet-iráni Shahdad-sivatag száz kilométerre északkeletre fekszik Kerman városától, a világörökség Lut-sivatag nyugati részén, amelyet Nasrollah Kasraian fotóival mutattunk be. A világ egyik legforróbb és legszárazabb pontja: 2005-ben itt 70 °C-os talajmenti hőmérsékletet mértek. Talán innen ered neve is, amely „a király ítéletét” jelenti. A helyi legendákban ez a a király maga Isten, aki igazságos ítélettel sújtotta az itten gazdag és bűnös városokat. A bűnös városok maradványai pedig az itteni sivatag jellegzetes domborzati formái a kalútok, a hosszú, keskeny homokkő-agyag dombláncok, amelyeket a sós víz és a szél eróziója hozott létre. A kalútok 150×80 kilométeres területen húzódnak északnyugatról délkeleti irányban, az uralkodó szélirányban, amely létrehozta őket.
A helyiek úgy is emlegetik a helyet, hogy اینجا حکم نازل شده injâ hokm nâzel shode, „itt szállt le az ítélet”, az „elpusztult városokat” pedig mint „akiket a hőségbe zártak”. És a sivatagban nem szabad káromkodni, sőt kiabálni sem, mert „a föld meghallja és visszaveri”, vagy mert „a szél felviszi az égbe”: اینجا صدا برمیگردد injâ sedâ barmigarad, „itt visszajön a szó”, az ítélet szava.
A sivatagos hegyvidéket a Szaszanida-korban (Kr.u. 3-7. sz.) kezdték bevonni Perzsia életébe. A dinasztiaalapító Ardeshir sah Kerman városát helyőrségnek alapította a sivatagi nomádok ellen, és kereskedelmi központnak az India felől érkező karavánok számára. Kermantól keletre száz kilométer mélységben kis falvak láncolata jött létre, amelyekben a hegyekről levezetett boltozott földalatti vízcsatornák, a kanatok tették lehetővé az életet. Közöttük soknak kis ezeréves agyagvára van a karavánok éjszakai szálláshelyéül és védelmére, a civilizáció előretolt helyőrségei az utolsó városoktól keletre. Az egyik Shafiabad, négy agyagtéglamintás saroktoronnyal. Kapuja alatt helyi asszonyok árulják kézműves munkáikat. A falon nagy manifesto hirdeti, hogy mint Irán sok más településén, az asszonyok itt is saját kisipari szövetkezetet hoztak létre, s ez önálló kereseti lehetőséget és ehhez mért függetlenséget biztosít nekik.
Shafiabad várától terepjárókkal megyünk ki a sivatagba, meg-megállunk egy-egy dombtetőn, hogy körbenézzünk és sétáljunk a kalútok között. Öt óra felé leszáll a nap, hűvös szél kezd fújni a világ legforróbb pontján. Tüzet gyújtunk, teát főzünk, rablóhúst sütünk. Éjszakára érünk vissza Kermanba.
Add comment