Biáng

Melyik a legbonyolultabb kínai karakter? Már a kérdés is magyarázatra szorul, mert mi az, hogy bonyolult? Karakter-berkekben az, ami minél több vonásból áll. A kínai írás Qin-kori (Kr.e. 3. századi) rendszerezése óta az írásjegyeket ecsettel írják, amely felülről lefelé és balról jobbra tud egy-egy egyenes vagy bekanyarodó vonást írni, utána fel kell emelni és új vonást indítani. A kínai szótárak e vonások száma alapján állítják sorba az írásjegyeket.

A kínai írásjegyek képekből alakultak ki, amelyeket először csontokra karcoltak és bronztárgyakra öntöttek, majd ecsettel írtak. Az ilyen egyszerű piktogramok – kínaiul 象形字 xiàngxíngzì, „alakot utánzó írásjegy” – közül a legtöbb – tizenhat – vonással a teknőst 龜 guī írják vagy rajzolják le, így:

Az írásjegynek van egyszerűsített formája is: 龟 , amelyet a kommunista Kínában az 1950-es évekbeli írásreform tett hivatalossá, de kurzív kézírásban már a Ming-korban is használták. Nem véletlen azonban, miért ragaszkodtak olyan sokáig az eredeti bonyolult írásformához. A teknős a hagyományos kínai szimbolikában a világ modellje: felső páncélja az Ég, haspáncélja a Föld. A kettő együtt az égi és földi rend hordozója, a stabilitás jelképe. Rendkívül hosszú életkora miatt a hosszú bölcsesség és kozmikus állandóság jelképe is, ezért szerepel sírkövek talapzatán. S minthogy valódi teknősök páncéljára rótták az első írásjegyeket, ezért az írás, a tudás, az emlékezet őrzője is. Mindehhez illik, hogy lassan, bonyolultan, sok vonással rajzolják meg írásjegyét.

Az összetett írásjegyek közül a legtöbb – 48 – vonással a 龘 dá karaktert írják, amely három sárkány-írásjegyből áll, s jelentése „sárkányok kavargása, nagy erejű mozgás”. Noha klasszikus írásjegy, de ritkán használják, inkább csak egyfajta kalligráfiai tour de force gyanánt.

A kínai írásjegyek koronázatlan királya azonban egy olyan karakter, amelyről hosszú ideig az sem volt világos, hogy tényleg írásjegy-e, nem inkább egyfajta képi játék. Ez pedig az ősi Chang’an, azaz Xi’an császárvárost körülvevő Shaanxi tartomány hagyományos tésztájának, a 𰻝 biáng-nak az írásjegye.

A tésztaféléket a kínai írásban többnyire olyan két jelből összetett írásjeggyel jelölik, ahol az első jel (radikális) azt mutatja, hogy az írásjegy az ételek 食 / 饣vagy gabonák 麥 / 麦 jelentésosztályába tartozik, a második (fonetikus) pedig hogy a Qin-korban hogyan ejtették: pl. 饺 jiăo, töltött tészta, vagy 麵 miàn levestészta. A biáng viszont teljesen más, ez egy egész kis jel-gyűjtemény, amely egy olyan nagy fazékra emlékeztet, amelyben egy csomó ínycsiklandó összetevő fő együtt. És valóban így is van.

Az írásjegy kialakulásának legendája szerint egy Qin-kori szegény diák azzal fizetett a vendéglőben a biáng tésztáért, hogy megígérte az írástudatlan tulajdonosnak, leírja neki a jel nevét. Minden tudását összeszedve ezt az írásjegyet komponálta, s a vendéglő népe ámulattal adózott neki.

Az ámulat oka az lehetett, hogy az írásjegy nem szabályszerű piktogram vagy összetett jel, hanem inkább egy nagy reklám, amiben benne van a tészta minden jellemzője: hogy széles és hosszú, hogy sós és kelt, hogy gyúrják, húzzák, csapkodják (ez adja a biáng hangot, amelyből a tészta hangutánzó neve származik) és késsel vágják, hogy nagy szívvel készítik és gyönyörűséggel fogyasztják. Még mondókák és dalocskák is léteznek, amelyek segítenek az egyes összetevők memorizálásában és értelmezésében. Az összetevőktől függően több mint húszféle változata van, 58-tól 70 vonásig, s mindegyikre más-más mondóka vonatkozik. S minthogy az egész kompozíció a „láb” jelén áll, ezért a legtöbb mondóka úgy fejeződik be: „…és menj el érte Xi’anba”.

 De aki meg akarja kóstolni, ma már nem kell érte Xi’anba mennie, elég Budapesten az Oktogon sarkára, a Teréz körúti Biang Bisztróba. Itt igazi xi’ani – na jó, arcra inkább ujgur – szakácsok csapkodják és főzik, a kis fazék minden szívet melengető összetevőjét belerakva, úgyhogy aki az év első napján megy érte – mint mi –, annak a régi babona szerint az év minden napján hasonló szívmelengető élményben lesz része. De aki máskor kóstolja, azért az egyért is megéri, és úgyis vissza fog még menni érte. S ki tudja, ha fejből leírja a 𰻝 biáng írásjegyet, hátha neki is elengedik a fizetést.

Itt a tésztát még a gazdag feltét takarja…

…itt már kibukkan alóla…

…itt pedig már a feltét el is fogyott, s marad a széles, vastag, húsos biáng