Kermanból haladunk a Perzsa-öböl felé, Bandar Abbas kikötőjébe, száraz kalútokkal teli magas hegyeken át. Lépten-nyomon úttorlaszok, POLICE feliratú fekete bőrkabátos fiatal munkásőrök, azaz baszidzsik állítanak meg minket, átvizsgálják a buszt, kik ülnek benne. Kamaszosan, büszkén mutogatják új ruhájukat és hatalmukat, mielőtt tovább engednének.
Az útszéli benzinkutakat is átalakították alkalmi géppuskafészkekké, nem tudunk bemenni vécére. Az egyik ilyen megállításnál elkapott beszélgetésből halljuk, hogy mintha a tüntetők valahol Kurdisztánban két kisvárosban összegyűlve elfoglalták volna azokat, s kiűzték a rendőröket és a baszidzsikat. Úgy tűnik, ezt akarják megakadályozni itt. Ellenőrizni nem tudjuk, mert a kormány annyira lelassította az internetet az egész országban, hogy még rövid szöveges üzeneteket is könnyebb Dárius király módjára ékírással sziklafalba vésni mint elküldeni.
Bandar-e Pol kikötőjéből kelünk át Qeshm szigetére, mert csak itt járnak olyan kompok, amelyek buszokat is átvisznek. A személyforgalom inkább hatvan kilométerrel keletebbre, az előkelőbb Bandar Abbas és Qeshm kikötői között zajlik: itt megyünk majd vissza busz nélkül, hiszen Bandar Abbasból repülünk majd Shirazba.
Bandar-e Pol ipari színezetű kikötő, halászhajókkal, olajtankerekkel. Bandar Abbasból a (belföldi) turisták kelnek át, itt inkább a helyiek, a jegy is olcsóbb. Itt látunk először a szemet körülvevő és az orrot eltakaró női maszkot, a boregheget, amelyről majd még írok.
A kompokat mindig nagy sirálysereg kíséri, valószínűleg a hajó farvizén felbukkanó halak reményében. De az itteniek etetik is őket, kenyérdarabokat dobnak a levegőbe, megtapsolják az ügyes nyerteseket.
Alkonyat előtt nem sokkal érünk a szigeten Laft kikötőjébe. Jó az időzítés, mert itt helyi rítus a tenger fölött lenyugvó nap nézése a falu fölötti dombról. Sokan ülnek már a domboldali lépcsőkön, amelyeket görög színház formájában alakítottak ki, és tulajdonképpen ugyanazt a célt is szolgálják: a természet epifániájának átélését. A lépcsők mellett a semmibe nyíló ajtókat is felállítottak romantikus fotókeret céljára.
De Laftban nem is a naplemente, hanem a széltornyok az igazán nagy szám, amelyek természetesen a naplemente-fotók hangulati értékét is emelik. A faluban több mint 150 széltornyot őriztek meg: ezek a házak természetes passzív hűtésére szolgálnak, s mindegyiket más-más módon dekorálták. Ezekről nevezik a várost بندر بادگیرها bandar-e bâdgirhâ-nak, „a széltornyok kikötőjének”.
Apály van, s az itt, a sekély tengerparton azt jelenti, hogy a víz messze visszavonul, széles iszapot hagyva maga után, amelyben jobbra-balra dülöngélnek a régimódi halászbárkák. Az ég vörösen ég a partmenti mangrove-erdők és a Perzsa-öböl távolban derengő túlsó, omani partja fölött.
El akarom küldeni ezt a képet haza, de már nem megy el. A közelgő tüntetéshullámra való tekintettel az internetet egész Iránban kikapcsolták, többé nem is jön vissza, míg ott vagyunk.
Add comment