Amikor ezt írom, innen csak néhány utcányira látogatja meg éppen Leó pápa a konstantinápolyi/isztambuli Sultanahmet vagy Kék mecsetet.
Törökországi látogatásának legfőbb motívuma az volt, hogy más keresztény felekezetek vezetőivel együtt összejöjjenek megemlékezésre az 1700 évvel ezelőtt tartott niceai zsinat helyszínén, a mai Iznikben, ahol 325-ben a nem sokkal korábban legalizált keresztény vallás képviselői első alkalommal tudtak megállapodni közös szervezeti elvekről, közös hitvallást elfogadni – a niceai hiszekegyet, amelyet mindmáig recitálnak minden templomban –, és egyáltalán, egyházzá szerveződni.
A niceai zsinat legfőbb eredménye utólag nézve az volt, hogy állást foglalt a kereszténységet megosztó ariánus vitában, kijelentve Krisztus isteni voltát, és ezt a Hiszekegybe is belefoglalta („az Atyával egy lényegű…”). Ezen kívül meghatározta a húsvét időpontját, és rendeletet hozott húsz egyházszervezeti kérdésben. De legfontosabb jelentősége az volt, hogy puszta létével, azáltal, hogy több száz püspök Córdobától Perzsiáig összegyűlt kötelező erejű döntések meghozatalára, demonstrálta a keresztény egyház egységét. Épp ez volt a zsinatot összehívó Nagy Konstantin célja, aki, ha már a korábbi kultuszokat a kereszténységre cserélte, elvárta tőle, hogy éppolyan szilárd, repedésmentes államegyházként támogassa őt, mint a pogány római papi kollégium tette.
Nagy Konstantin császár és a zsinat résztvevői, kezükben a Niceai Hitvallással
Sok kérdés merül fel a niceai zsinat kapcsán, ezeket szeretném is összefoglalni egy karácsonyi előadásban és azt követő posztban. Most, itt Törökországban, topográfiailag a legelső kérdés az: hol is volt pontosan a niceai zsinat, melyik templomot keresték fel a pápa és kollégái?
A mai Iznik központjában ma is áll még az ottani Hagia Sophia templom, ókeresztény bazilika bizánci freskókkal, amelyet már évszázadokkal ezelőtt mecsetté tettek – ennek köszönheti fennmaradását.
De a források arra utalnak, hogy a zsinatot egy nagyobb bazilikában tartották a városfalakon kívül, amelyet Szent Neophytos itteni fiatal vértanúnak szenteltek. Ennek a bazilikának azonban semmi nyomát sem találni a mai városban.
Csak néhány éve fedezték fel a bursai Uludağ Egyetem régészei a város melletti Iznik-tóról és környékéről készített légi felvételeken, hogy a víz alatt romok derengenek, egy nagy bazilika romjai. A helyszínre kiszállva kiderült, hogy a helyiek tudtak is ezekről a romokról, a gyerekek ott úszkálnak közöttük, de mint általában Törökországban, nemigen érdekelte őket, hogy az iszlám előtti dzsahilijjának, a sötétség korának pontosan melyik árnyalatához tartoztak.
A régészeti feltárások viszont tisztázták, hogy pontosan ez volt a Szent Neophytos-bazilika, amely egy 8. századi földrengés következtében süllyedt meg és lepte el a tó vize. Még a 16 évesen megkínzott és lefejezett Szent Neophytos csontvázát is megtalálták a szentélyben eltemetve.
Minthogy az Anatóliát sújtó szárazság miatt a tó ezekben a hónapokban jelentősen összezsugorodott, a bazilika romjai most szárazra kerültek. Leó pápa és a többi keresztény vezető az ezerhétszázadik évfordulóra összegyűlve meg tudta szemlélni és érinteni őket.
A bazilika rekonstrukciós képe
Add comment