találkozás

Itt született és nőtt föl a negyedben, ebbe az iskolába járt, és noha élete nagy részét innen távol, bányászként töltötte, nyugdíjazása után visszatérve fájt neki a mecset állapota. A régi Afanour egyetlen lakójaként beköltözött a tanító szobájába, és saját kétkezi munkájával állította helyre a mecset-együttest

Utoljára tíz éve kaptam verset blog képéhez, Wang Weitől. Hosszú időnek tűnik, de tíz évente egy jó verset ihletni nem is rossz arány. Várakozással tekintek a következő elébe

A szél a lenyugvó nap fényében fantasztikus felhőrajzokat formál az oszlop fölött. Maxim atya gyengéden megérinti Lloyd karját, és felmutat az égre, hogy lássa, milyen szép

Messi berúgja a második gólt. A társaság egyik tagja szólásra emelkedik. kezében színültig töltött archaikus cserépedénnyel. Tósztot mond, kiissza, átadja a következőnek. „Mire isznak?” „Az ősökre. Szent György estéjén az ősökre iszunk, akik meghaltak, hogy Grúzia szabadon élhessen.”

„Te honnan?” „Amerikából.” „Van neked fényképezőgép?” „Igen, van fényképezőgépem.” „Csinál nekem kép!” „Ladno.” A középső férfi egy másodperc gondolkodás után inkább kilép a csoportképből