Az imént egy daskyleioni sztéle kapcsán láttuk, hogyan él tovább egy ókori gesztus akár évezredeken át. Most ugyanezt szeretném megmutatni egy másik daskyleioni sztéle kapcsán.
Daskyleiont/Daszküleiont, a perzsa birodalom Hellészpontoszi Frígia tartományának a középkorban eltűnt fővárosát 1952-ben kezdték el feltárni. 1965-ben találtak itt három szépen faragott sztélét, amelyeket stíluskritikai alapon a Kr.e. 5. század második felére, Dárius unokája, I. Artaxerxész (465-424) idejére datáltak. Mindhármat az Isztambuli Régészeti Múzeum őrzi.
Az első sztélét, amelyen perzsa mágusok állatáldozatot mutatnak be, már az előző posztban láttuk.
A második sztélén két jelenet van. Az alsón egy klínén fekve lakomázó előkelő férfinak szolgák nyújtanak ételt és italt, s mellette a klínén egy nő ül, hosszú lepelben, fején koronával, aki ugyancsak átad egy-egy hangsúlyozott, talán szimbolikus ételt; talán ő maga is szimbolikus vagy túlvilági figura. A felső jeleneten pedig két figura kísérte lovasszekér visz egy nagy ládát vagy szarkofágot.
A harmadik, karcsú és magas sztélé megismétli a szekeres jelenetet, ezen már határozottan szarkofágnak látszik a teher. Fölötte perzsa sisakos lovasok vonulnak, akiknek csak feje és a lovak patái maradtak meg, alatta pedig négysoros arám nyelvű felirat olvasható. Olvasatát először André Dupont-Sommer közölte 1966-ban, fordítását André Lemaire korrigálta 2001-ben:
𐡀𐡋𐡄 𐡎𐡋𐡌𐡄 𐡆𐡉 𐡀𐡋𐡍𐡐 𐡁𐡓 𐡀𐡔𐡉
𐡄𐡅 𐡏𐡁𐡃 𐡋𐡍𐡐𐡔𐡄 𐡄𐡅𐡌𐡉𐡕𐡊
𐡁𐡋 𐡅𐡍𐡁𐡅 𐡆𐡉 𐡀𐡓𐡇𐡀 𐡆𐡍𐡄
𐡉𐡄𐡅𐡄 𐡏𐡃𐡄 𐡀𐡉𐡔 𐡀𐡋 𐡉𐡌𐡋
’lh ṣlmh zy ’lnp br ’šy
hw ’bd lnpšh hwmytk
bl wnbw zy ’rḥ’ znh
yhwh ’dh ’yš ’l y‘ml
„Ez Ashay fia Elnap domborműve.
Ő maga állíttatta sírsztéléjét. Esküszöm
Bélre és Nabura, ó vándor, aki ezen az úton jársz,
hogy senki [büntetlenül] nem árthat neki”
A három sztélé a perzsa elit három különböző reprezentációs regiszterét mutatja: a harmadik az írásos önmeghatározást, a második az elit státuszt/életformát, az első pedig a vallási legitimációt. Ehhez képest különösnek tűnhet, hogy a felirat nem perzsa, hanem arám nyelven és írással készült.
A perzsa nyelvet Dárius király (522-486) idején kezdték írni, először a sumér-akkádból elámi közvetítéssel átvett ékírással, majd a Dárius parancsára ebből kialakított egyszerűsített ékírással, amelynek 34 írásjegye már jórészt hangokat jelölt. Ám ez az írás főleg a reprezentatív királyi feliratokra és pecsétekre korlátozódott. A mindennapos adminisztrációban ugyanis a még egyszerűbb arám írás vette át a szerepét.
A perzsa nagykirályok egy már „aramaizált” birodalmat örököltek az asszíroktól. A Kr.e. 8. századi asszír uralkodók Mezopotámia és környéke meghódított arám városállamainak – mint Izrael királyságnak – a lakosságát a birodalom belsejébe, Anatóliába és Médiába deportálták. Így az arám lett a birodalom mindenütt jelen lévő lingua francája, s a jól képzett és soknyelvű arám írnokok révén adminisztrációjának írása is. Ezt az asszírokat a 7. században leverő újbabiloni birodalom is átveszi, s mire Nagy Kürosz perzsa király 539-ben Babilon uralkodója lesz, már neki is a legkézenfekvőbb az arám írást hivatalossá tenni a perzsa birodalom többi részében.
A perzsa szatrapiák vezetését a nagykirályok a helyi elitre bízták. Daskyleion a leletekből ítélve multikulturális nagyváros lehetett: feltártak babiloni, görög, lűkiai, fríg, óperzsa (királyi pecsétek) és arám nyelvű feliratokat is, utóbbiakat a legnagyobb számban. Ez jelezheti, hogy legalább a városi elit arám nyelvű volt. Elnap neve is ezen a nyelven jelenti azt, hogy „Él [isten] megőriz”. És ez a legkorábbi olyan emlék, amelyen a perzsa birodalmi elit arám feliratot használ.
És nem kellett sok idő hozzá, hogy az arám írást a perzsa nyelvre is alkalmazzák. Nagy Sándor 330-ban meghódította a perzsa birodalmat. A perzsa királyok és az általuk használt ékírás eltűnnek, de az arám írásbeliség a göröggel párhuzamosan tovább él. S amikor 250 körül új perzsa dinasztia emelkedik fel, a pártusok, akik kiszorítják Iránból Nagy Sándor görög nyelvű szeleukida utódait, ők a többnyelvű arám írnokokra bízzák az újjáéledő perzsa birodalom adminisztrációját. Ennek nyelve a perzsa lesz, de ezt már arám betűkkel írják: így jön létre a pahlavi írás, amely nevét Parthia perzsa Parθava elnevezéséből kapta. Ezt az írást veszik át a pártusokat Kr.u. 220 körül felváltó szaszanidák is, s használják egészen a 7. századi arab hódításig, amikortól az arám írás egy másik leszármazottja, az arab veszi át a helyét.
A shirazi Naranjestan palota múzeumában őrzött tűzoltárt Ebneon, a hárem feje állíttatta hálából Shapur nagykirálynak a rómaiak fölött aratott győzelméért, mint azt pahlavi betűs perzsa felirata elbeszéli
A pahlavi írást a perzsa emigráció használta még egy darabig. Kínában maradtak fenn emlékei, ahová a királyfiak egy része menekült, és különös módon Dél-Indiában, ahol a perzsa nesztoriánus keresztények még több száz éven át pahlavi feliratos kereszteket állítottak.
Nesztoriánus szír kereszt az ún. kánai keresztények kottayami templomában, Kerala indiai államban, 7-10. sz. között
De a pahlavi írás Perzsiában sem tűnt el teljesen. A szaszanida királyok a 3-4. században állíttatták össze a zoroasztriánus papokkal vallásuk írásos korpuszát, s ezt természetesen pahlavi betűkkel írták le. És a vallás nagy konzerváló erő. Ahogy az örmény vallási szövegeket örmény, a zsidókat héber betűkkel írták kétezer éven át a más nyelvű diaszpórában is, úgy a zoroasztriánus szövegeket is pahlavi betűkkel írják, majd nyomtatják ezerötszáz év óta, miközben a perzsa világi szövegek arab betűkre tértek át. Így láthattuk ezt most Kermánban, a ma is működő helyi zoroasztriánus templom mellett nyitott kis múzeumban.
Add comment