Az alábbi rövid videó január elején került ki nyilvános posztban az Instagramra, néhány nappal azelőtt, hogy a teljes internetet lekapcsolták volna Iránban. A felvételen egy fiatal zenész, Yâshâr Alipur játszik târon, a jellegzetes alakú perzsa lanton. A kísérőszöveg szerint a videó előző este készült a teheráni metrón. Bár a rendszer az utcazenészeket legjobb esetben is kéregetőnek tekinti, Vedâd Fâmurzâde hangművész már jó tíz éve viszonylag új, akkor öt-hat éves jelenségként beszélt a feltörekvő és amatőr zenészek megjelenéséről az utcazenészek körében. A körülmény sem mellékes tehát, de az utcazenélésnél is sokatmondóbb a dal, amelyet a fiú játszik.
A dal egy tasnif (kb. ballada), szövegét és zenéjét egyaránt a költő és zenész Abolqâsem 'Âref Qazvini írta az iráni alkotmányos forradalom (1905–1911), azon belül is a második parlament idején, valamikor 1909–1911 között. Hazafias dal, ahogyan 'Âref számos más tasnifja, mégis ez lett a legnépszerűbb, különösen az ötvenes-hatvanas évektől, olyannyira, hogy mára – akárcsak a kortársa és barátja, Mohammad-Taqi Bahâr által szerzett, hasonlóan hazafias hangvételű Hajnali madár, amelyről már írtunk – a perzsa klasszikus zenei repertoár része lett.
Ekkortájt, 1913 januárjában az iranista Edward G. Browne adatközlője, később asszisztense, az Isztambulban tanult és Európát megjárt politikai aktivista, Mirzâ Hossein Kâzimzâde úgy jellemezte ’Ârefet, mint akinek „megjelenésében van valami dervis-szerű; gyakran énekli saját verseit zenei kísérettel nyilvános és hazafias összejöveteleken, ahol mindig nagyon megtapsolják” (Edward G. Browne: The Press and Poetry of Modern Persia. Cambridge, 1914. xvi. p.).
’Ârefet apja mullának szánta, ám 1898-ban Teheránba kerülve, énekhangjával hamar felhívta magára a helyi elit, majd a sah, Mozaffar ol-Din figyelmét, akinek egy időre az udvarába is szegődött. Az alkotmányos forradalom híve lett. 1921-ben csatlakozott a rövid életű Khorasâni Autonóm Kormányzóságot kikiáltó Pessiân tábornokhoz, majd annak halála után a későbbi Reza Pahlavit támogatta. Valószínűleg nehéz természetéből fakadt, hogy népszerűsége ellenére szegényen és magányosan halt meg ötvenkét évesen Hamadânban.
’Âref legismertebb arcképe, innen
’Âreftől magától – akinek a nevét ma az egyik legjobb teheráni hangszerbolt is viseli – nincs felvételünk, másoktól viszont igen, Elahétől Parissán át – természetesen – Mohammad Reza Shajarianig. Mint sok más esetben, ebből is Shajarian verziója lett aztán a legismertebb.
A Pâyvar Együttessel közös راز دل Râz-e del (A szív titka, 1979) albumról
|
هنگام می و فصل گل و گشت چمن شد |
hangâm-e mey o fasl-e gol o gasht-e chaman shod |
a bor ideje van, a rózsa és mezőn járás évszaka
a tavaszi udvar megtisztult a hollóktól és varjaktól
a nagylelkű felhőtől Rey irigye lett Khotan *
a ketrecbe zárt madár, akárcsak én, hazánk miatt szomorú
milyen romlott vagy, ó, sors! milyen gonosz vagy, ó, sors!
bosszúszomjas vagy, ó, sors! nincs hited, nincs hitvallásod, ó, sors!
a haza fiataljainak véréből tulipán sarjad
a gyász * súlya lehúzza a ciprusfát
e bánattól a rózsa árnyékába búvik a fülemüle
a rózsa, akárcsak én, bánatában megtépi ruháját
mindannyiunk könnyeivel fenekestül forgasd fel a földet,
ha egy maroknyid is van a haza földjéből, szórd fejedre
védelmezd [a hazát] és készülj a még rosszabb napokra
mellkasod legyen pajzs az ellenség nyila előtt
De népszerűségét ennél is jobban mutatják az olyan feldolgozások, mint amilyen a metrón játszó fiúé. A teljes vers sosem hangzik el, legtöbbször csak a fenti néhány sorpárt éneklik, vagy még ennél is kevesebbet: nyilván ezeknek a mondanivalója tudott később is érvényes maradni és talán mert leginkább ezekben köszönnek vissza a perzsa költészet jól bevált képei. Címadó sora egyben talán a legerősebb. Az említett metrós felvételen ugyan pont nem hallható, de pusztán a dallam alapján is azonnal beugrik annak, aki ismeri: از خون جوانان وطن لاله دمیده az khun-e javânân-e vatan lâle damide, „a haza fiataljainak véréből tulipán sarjad”. A tulipán, vagy császárkorona (perzsául لاله واژگون lâle-ye vâzhgun, fordított tulipán) a legenda szerint az ártatlanul legyilkolt mitikus hős, Siyâvash kiontott véréből fakad. Írtunk már róla, hogy Siyâvash története – amelyet A királyok könyve is elbeszél – és vele együtt a tulipán/császárkorona az elnyomott, de a mártírok véréből újjászülető szabadság alapvető iráni jelképe – ’Âref mindezt egyetlen sorba sűrítve idézi fel.
Ez a kép egyúttal megadja a kulcsot a népszerűség másik feléhez is. Irán modern kori történelme időről időre úgy alakult, hogy ez a sor – a hajnalvárással egyetemben – időről időre nagyon is aktuálissá vált. A legfájdalmasabban talán éppen ezekben a hetekben, a december vége óta tartó tüntetések január eleji rendkívül véres leverése után.
Maryam Sidayat animációja, innen
A dalnak tehát súlya van, egyáltalán nem véletlen, hogy éppen akkor, éppen ez szólt a teheráni metrón. De nem csak ott: más zenészektől is láttam feldolgozását Iránon belül a blackout előtt (és a diaszpórából azután is). „Ezekben a napokban ezt dúdolom”, írta egyikük, alig egy nappal azelőtt, hogy Iránt elvágták volna a külvilágtól. Csak remélni tudjuk, hogy eljön végre az a régóta várt hajnal és a császárkoronák sem nyílnak hiába.
A hamarosan beköszöntő perzsa újévre készülve. Az ötvenegy évvel ezelőtti (1975-ös, illetve 1354-es) újévi bélyegsor újragondolása és aktualizálása: a középső bélyeg épp az említett sorpár szép illusztrációja. Mehrdad Aref-Adib grafikája, innen. Azt már csak a poszt megírása után látom, hogy nemrég erről a tasnifról ő is írt egy rövid bejegyzést
Add comment