Ezen az írásjegyen töprengek, hogy mi lehet, a yangshuoi turistautca egy zenés bárjának kirakatában. Az látszik, hogy nagyon összetett: alul a ló jegye, felül a pénz jegye, és az is látszik, hogy pont ezért a bonyolultságáért kalligrafálták meg ide, mint a biang tészta nagy írásjegyét.
Elvileg egy összetett kínai írásjegynek egy radikálisból kellene állni, amely azt mutatja, hogy melyik jelentés-osztályba tartozik: ez itt a ló 馬 mă volna, tehát valamiképpen lóval, vágtatással, gyorsasággal kapcsolatos a szó. És egy fonetikusból, ami azt mutatja, miképpen ejtik a szót, vagy legalábbis miképpen ejtették a Qin-korban, a Kr.e. 3. században, amikor az első írásjegy-szótárat szerkesztették. Ez itt a 錢 qián, pénz. De ilyen összetett írásjegyet a szótárak nem ismernek.
Aztán a baloldali kis szöveget kezdem olvasni, és a homlokomra csapok: ez egy szórejtvény, amilyenek régen a Siccben voltak (pl. S/S az O/Á-ban). A szöveg 馬上有錢 (mă shàng yŏu qián) annyit tesz: lovon van a pénz, azaz „álljon rögvest pénz a házhoz/légy azonnal gazdag”! (A 馬上 mă shàng, „lóháton” azt is jelenti, „azonnal”.) És valóban, a fiktív írásjegyben ott van a lovon a pénz.
Szép példája ez annak, hogy a kínai írás mindmáig nem veszítette el képi jellegét, hogy a kínai olvasó minden írásjegy mögött látja még az eredeti képet, s a kalligráfiában az írásjegy váratlanul visszaalakulhat képpé.
Azt gondolná az ember, a yangshuói éjszakában pénz nélkül maradt turistáknak kínálnak itt gyors kölcsönt vagy pénzfelvételt. De nem. Hagyományosan ez az újévi üdvözlőlapok formulája – például kiemelten a 2026-ban beköszöntő Ló Évében. Ahogy az újévre vert szerencsepénzeken is, mint nálunk a malac, egy ló jelenik meg, amint magát a pénzt hordozza, teljesen képpé alakítva vissza az írásjegyekben megfogalmazott jókívánságot.
Add comment