Az Aranyszemcsék Forrása

Hogy kerül ide váratlanul ez az alkimista-mitografikus szöveg?

Úgy, hogy Wang Wei tényleg a Wang folyó völgyében látottakról akar verseket írni. Márpedig itt, a völgyben fakad az Arany Forrás (szó szerint az Aranyszemcsék Forrása). Erről a forrásról úgy tartották, hogy a közelben eltemetett Első Császár sírjából a földalatti erek egyre mossák kifelé a vele elhantolt mérhetetlen gazdagságot, s ebben a forrásban bukkannak felszínre.

Aki pedig naponta aranyport iszik, sűrített fényt, a legtisztább esszenciát, a semmi mássá tovább nem redukálható anyagot – így a taoisták –, az hosszú és egészséges életet él, sőt elérheti a halhatatlanságot. A taoisták megszállottjai voltak a betegségnek tartott halálnak, orvosi és alkímiai praktikákkal igyekeztek felülkerekedni rajta. Wang Weinek már nem kell törnie magát: itt, a keze ügyében van a forrás.

És innentől kezdve a vers jellegzetes taoista eksztatikus utazássá fokozódik. Aki eléri a halhatatlanságot, az a halhatatlanság istennője, Xi Wang Mu, a Nyugati Anyaistennő sárkányok vontatta főnixszekerén vonul végig az istenek birodalmán, hogy a taoista panteon legfőbb istene, a Jade Császár előtt hódoljon.

Nem tudni, hogy Wang Wei, a Tao követője maga is hitt-e a forrás erejében és napi fogyasztója volt-e vizének. Vagy csak jelöletlen idézetként tudósít egy helyi hiedelemről, s miután somolyogva leírja, som-borral tölti meg poharát, az eksztatikus utazások és a halhatatlanság szerény jelképével itt a Wang folyó völgyében.