Carszkoje Szelo

Branson DeCou néhány napja bemutatott 1931-es moszkvai fotósorozata, bármilyen impozáns is, nem teljes. Az University of California könyvtárának eddig digitalizált teljes anyagát átnézve még vagy kétszer ennyi fotó került elő DeCou oroszországi útjáról: nagyobb részük Leningrádról és környékéről, de jó néhány korábban nem közölt moszkvai fotó is. Ezeket tekintjük át néhány következő bejegyzésben.



A carszkoje szelói egykori cári rezidencián készült harminc felvétel azért különösen értékes, mert pontosan tíz évvel DeCou látogatása után, 1941. szeptember 17-én a német hadsereg megszállta a palotát, amelynek berendezését részben elpusztították, részben elhurcolták. DeCou felvételein azonban még a megszállás előtti állapotokat látjuk. Ilyen felvételek alapján kezdték meg a palotaegyüttes rekonstrukcióját mindjárt a visszafoglalás után, s mint látni fogjuk, az eredmény valóban közel áll a DeCou által felvettekhez.



A rezidencia területét I. Péter 1710. június 13-án ajándékozta feleségének, a későbbi I. Katalin cárnőnek, s tavaly, 2010-ben ennek mint alapítási dátumnak ünnepelték háromszázadik évfordulóját. A fényűző későbarokk Katalin-palotát azonban csak 1752-56 között, már Erzsébet cárnő megbízásából építette Francesco Bartolomeo Rastrelli udvari építész. A palotához hatalmas park is járult nagy tóval és annak szigetén zenepavilonnal, számos kerti épülettel, fürdőkkel, kínai színházzal, ám DeCou, legalábbis az eddigi anyag tanúsága szerint, szinte csak a palotában fotózott. Mint több képen is látszik, vezetett látogatáson vett részt.



DeCou minden bizonnyal hazaérkezése után hívta elő és színezte üvegdiáit. Ennek ellenére valamilyen helyszíni színvázlatot is kellett készítenie, mert a diák színezése árnyalataiban is nagyon hasonlít a valós állapothoz, amelynek modern fotóit innen kölcsönöztem az összehasonlításhoz.















DeCounak a Sándor-palotából is fennmaradt egy fotósorozata. Ezt a palotát a neoklasszicizmust kedvelő II. Katalin építtette unokája, a leendő I. Sándor számára Giacomo Quarenghivel 1792-ben. A 19. század folyamán a Katalin-palota helyett ez lett a cárok valódi rezidenciája, többek között II. Miklósé, aki családjával együtt itt lakott 1904-től 1917-es letartóztatásáig. DeCou még érintetlenül látta a Roman Melcer építész által 1902-ben tervezett szobabelsőket, amelyek ugyancsak a második világháború alatt pusztultak el.











DeCou látogatásakor Carszkoje Szelo – Cár-falu – már a Dyetszkoje Szelo – Gyermek-falu – nevet viselte (és csak 1939-ben, a Puskin-centenáriumon kapta ma is viselt Puskin nevét). A név magyarázata, hogy a cári udvartartástól megürült épületek nagy részébe különféle gyermekintézményeket költöztettek. DeCou ezek lakóit is dokumentálta.




Legközelebb Leningrád fotói következnek.