Keleti szél

A Wang folyón már írtunk régebben a csereszabatosságról, igaz, akkor arról elmélkedtünk, milyen könnyen lehet a tegnapi ellenségből barátot csinálni, és fordítva. A plakátot könnyű kijavítani, csak színeket, szövegeket és szimbólumokat cserélünk, és máris ugyanolyan hatékonyan utáljuk tegnapi barátainkat, amilyen könnyen megszeretjük tegnapi ellenségeinket. Sokkal félelmetesebb, megdöbbentőbb, megrázóbb azonban, amikor a gyűlölet logikája – főleg ha a gyűlölet tárgya ugyanaz – egymástól függetlenül hoz létre szinte teljesen csereszabatos produkciókat.

Az 1941-es év filmtörténete két olyan produkciót is számon tart, amelynek célja az 1939. szeptemberi Lengyelország elleni akció megindoklása és a lengyelek elleni gyűlölet felkeltése, ébren tartása. Ebből a világ számára csak a náci változat közismert, de ha a szovjet változatot is megismerjük, láthatjuk, hogy megdöbbentően azonos képi és szerkezeti egységek és szimbólumok vannak mindkettőben.

Időrendben a szovjet változat, a Ветер с востока készült el 1941 elejére a Wang folyó olvasói által már ismert kijevi filmstúdióban, Abram Room rendezésében. A forgatókönyvet Dubrovszkij és Kucser írta; segítséget nyújtott hozzá Vanda Vasziljevszkaja.

Abram Room 1894-1976

Keleti szél

A film főszereplői Buhra, Kondrakova, Bzseszkaja. A filmet 1940 nyarán forgatták az épp frissen elfoglalt területeken, a tájakból kiindulva valószínűleg a magyar határ közelében. A bemutató 1941 februárjában volt. Nem tudjuk, hogy valaha is bemutatták volna külföldön, vagy Magyarországon. Arról sem tudunk, hogy lenne bármilyen megkötés, akár a forgalmazhatóságával, akár a bemutathatóságával kapcsolatban.

Már javában dobozolhatták és szállíthatták ezt a filmet a (nagy)szovjet filmszínházakba, amikor megkezdődtek az első, belső műtermi felvételei a Heimkehr című német filmnek, amelyet az addigra már befutott sztárrendező, Gustav Klimt fia, Gustav Ucicky rendezett. A forgatókönyvet Gerhard Menzel írta.

Gustav Ucicky 1898-1961

Hazatérés

A film a korabeli – és jórészt ma is ismert – teljes német szupersztárgárdát felvonultatja; Paula Wessely, Attila Hörbiger, és még sok akkori kedvenc szerepel, illetve a megszállt Lengyelország még megmaradt néhány színésze, köztük a szupersztárnak számító, a háború előtt sokat foglalkoztatott Bogusław Samborski (akiről még szó lesz pár sorral lejjebb). Szerepel továbbá benne Józef Horwáth, akiről tökéletesen magyar hangzású nevén és a képén kívül az égvilágon semmit nem tudunk.



A film belső felvételei 1941 júliusára fejeződtek be, a külső felvételeket Kelet-Poroszország és a régi lengyel határ környékén készítették, és a film az 1941. augusztusi velencei filmfesztiválon szerepel, és nyer. Németországi bemutatója októberben volt.

Magyarországra 1942 januárjában jut el Az ősi rög címmel. A Mozi Ujság február 19-i száma már műsoron jelzi: csak Budapesten, az Alkotás és a Pongrác mozikban, és március 11-re már le is veszik a magyar mozik műsoráról.


A film jelenleg Ausztriában és Németországban nyilvános helyen nem vetíthető. A lengyel Wikipedia cikk szerint Lengyelországban oktatási céllal vetíthető, történész jelenlétében, és a filmet meg kell előznie és követnie kell vitának, eszmecserének. Ezt tesszük most mi is.

Mindkét film szinopszisa azonos: a lengyel urak/lengyelek elnyomása alatt sínylődő ukrán/német kisebbség folyamatos sérelmeket, jogfosztást, kifosztást, majd erőszakot kénytelen elszenvedni, de a végén minden jóra fordul, mert keletről/nyugatról megérkeznek a felszabadítók és ugyan áldozatok árán, de minden rendben lesz.
Nézzük tehát filmjeink képi és egyéb toposzait, szimbólumait. A jelű képekre kattintva a vonatkozó részleteket is megnézhetjük. Kattintás előtt szeretném jelezni, hogy természetesen vannak a két filmben a nyugalmat megzavaró, megrázó képek, jelenetek is.


Mindkét film a régi Kelet-Lengyelországban játszódik, a náci változat Łuckban kezdődik 1939. március 27-én. A szovjet változat 1938 júniusában kezdődik és ugyan nem nevezi meg a pontos helyszínt, de amikor egyszer főhőseink bemennek a „városba”, azt a képekből egyből megismerjük, egyrészt a kijevi filmstúdió egy másik munkájából, másrészt a Wang folyó szorgalmas olvasói régebbi cikkeinkből is.

Lwów, Adam Mickiewicz szobra. Jobboldalt Tungsram felirat a ház tetején

Łucki vajdaság

Ugyan mindkét filmben a lengyel a legfőbb ellenség, de egy ellenség nem ellenség. Jobb odafigyelni, mert több is van.


A lengyel hatalom alapvetően erőszakos. Ennek legfőbb reprezentánsa a szimbólumértékű lengyel rendőr, akinek típusa sokszorosan visszaköszön későbbi filmekből és aki sokszor megjelenik mindkét filmben.


Szimbólumértékű az iskola is. A náci változatban a német kisebbségi iskolát erőszakkal bezárja a lengyel hatalom, a szovjet változatban az oktatás eszközeit kobozza el a lengyel rendőr.


A lengyel hatalom továbbá megalázza az elnyomottat…


…és kretén is. Az okos néző már érti is az iskolák iránti ellenszenvet…


Kicsit megszakítjuk az egymás mellé tett képek sorát mivel jobb oldali képeken, a náci változatban Bogusław Samborskit látjuk a polgármester szerepében. Az ő szereplése rendkívüli vihart kavart már a megszállás alatt is, hiszen a háború előtti Lengyelország egyik szupersztárja jelenik meg előttünk, aki megjelenésében a korabeli magyar színeszek közül leginkább Csortos Gyulára, a megformált karakterek habitusában leggyakrabban Kiss Ferencre hasonlít. Teljes bizonyossággal nem ismert, miért vállalta vagy hogyan kényszerítették a szerepre, a már említett lengyel Wikipédiás cikk szerint zsidó feleségét mentette volna a szerep elvállalásával. Tény: Samborskinak a megszállás alatt nem történt bántódása, pedig a földalatti mozgalom például a szintén szupersztár Igo Symet kollaborálásért likvidálta. Samborski 1943-ban Németországba megy, ott Gottlieb Sambor néven résztvesz két filmben, majd Argentínába távozik, és ott is hal meg 1970-ben. Távollétében életfogytig tartó szabadságvesztésre ítélik. A filmbeli szereplésért sok lengyel színész kapott súlyos ítéleteket a háború után. Némelyikük bíróság előtti védekezésében megjelenik a kétségbeesett abszurditás is: a wikis cikk szerint a lengyel rendőrt játszó Michal Pluciński (őt láthatjuk hárommal feljebb a jobb oldali képen) azzal védekezett, hogy rossz német nyelvtudása miatt nem észlelte, miről szól a film.

Bogusław Samborski a Gehenna (Út a pokolba) című 1938-as film főszerepében. A maszkírozás azonos a polgármesterével, szerepe ugyanolyan gonosz...

A Gehenna másik két főszereplője, Witold Zacharewicz és Ina Benita

Bogusław Samborski a Róza című 1936-os filmben, „civilben”. Partnere szintén Witold Zacharewicz

A három főszereplő együtt. Mindhármuk útja a pokolba vezetett: Witold Zacharewicz Auschwitzban halt meg 1943-ban 29 évesen, Ina Benita pedig az 1944-es varsói felkelés során a csatornában pusztult el gyermekével együtt 32 évesen

Folytatván eredeti témánkat, lássuk a lengyel hatalom további jellemzőit. Vélhetően e hatalom kreténségéből fakad nemcsak az a hit, hogy őskori eszközeivel győzhet a fejlettebb ellen…


…de az is, hogy ezt a hitet agresszíven kommunikálja is. Itt ismét megszakítjuk az egymás mellé tett képek sorát, mert ez a rész a szovjet változatban megdöbbentő, legalábbis azoknak biztosan, akik nem hallottak arról az időszakról, amikor a náci Németország egy rövid ideig a haladó országokhoz csatlakozott.

A német film az agresszív kommunikáció toposzát viszonylag röviden intézi el: bemutat egy lengyel háborús plakátot.




A szovjet változatban híreket hallgatnak a rádióból lengyelül majd németül.

Tu Warszawa i wszystkie rozgłośnie Polskiego Radia. Podajemy wiadomości dziennika wieczornego. Dzisiaj o godzinie ósmej rano, Jego Królewska Mość Jerzy VI, król Anglii, przyjął ambasadora polskiego w Londynie Raczyńskiego i jeszcze raz zapewnił go, że Anglia w każdej chwili da zbrojną pomoc Polsce. Żądając zwrotu Gdańska. Miasto Gdańsk nigdy nie dostanie się w ręce niemieckie. Jesteśmy gotowi w każdej chwili odeprzeć atak wroga i nawet sami, bez pomocy naszych sojuszników Anglii i Francji, zetrzeć na proch butę niemiecką. Lecz my Gdańska nie oddamy! Żołnierz nasz mocno dzierży broń w swym ręku i kiedy zajdzie potrzeba, na rozkaz Naczelnego Wodza, Armia Polska pójdzie na Wrocław, Królewiec, aż do samego Berlina. Hier ist der Reichsender Berlin und alle angeschlossene Sender. Das ist Deutsche Nachrichtenbüro. Aus Kattowitz meldet, heute Morgen wurden wieder zwei Leichen deutscher Volksgenossen auf der Strasse in Königshütte gefunden. Beide sind ermordet.

Itt Varsó, és az összes lengyel rádióállomások. Esti híradót adunk. Ma reggel nyolc órakor őfelsége VI. György, Anglia királya fogadta Raczinski londoni lengyel nagykövetet és újra biztosította őt, hogy Anglia minden körülmények között fegyveres segítséget nyújt Lengyelországnak. Gdansk visszatérésének követelése. Gdansk városa nem kerülhet német kézre! Készen állunk minden ellenséges támadás visszaverésére. Akár egyedül, szövetségeseink, Anglia és Franciaország segítsége nélkül is kisöpörjük a gőgös németeket. De Gdanskot nem adjuk! A katonan erősen tartja fegyverét a kézben, és ha szükséges, a főparancsnok utasítására a lengyel hadsereg bemasírozik Breslauba, Königsbergbe, vagy akár Berlinbe is. Itt a berlini Birodalmi Rádió és az összes rádióállomások. A Német Távirati Iroda szerint: Kattowitzból jelentik, hogy ma reggel két újabb német néptársunk holttestét találták meg Königshütte utcáin. Mindkettőjüket meggyilkolták.

Alighanem kevesen gondolták eddig, hogy létezik olyan szovjet film, amely – ha csak halvány utalással is, de – szolidáris a náci Németországgal.

De amiről a szovjet film csak beszél, azt a náci változat be is mutatja. Mert hát a lengyelek provokálnak és gyilkolnak is, természetesen csak ha sokan vannak kevés ellen, például a moziban. Az itt következő képsor vége: lincselés.

Német, csend legyen!

Mit foglalkozol ilyen lump alakkal!

…kifelé!

Ki kellene irtani ezeket a német árulókat!

Mért nem énekelsz velünk?! (a lengyel himnuszt)

Ha nem énekelnek, kifelé a németekkel!!

Nem, nem, itt maradnak, felállnak a székekre és éneklik a himnuszt!

Énekelni!!

A lengyel rendőr ugyan megjelenik, de nem csinál semmit. Tehát az erőszak fokozódik.

Jön a német!

A szovjet változatban sem maradunk erőszak nélkül. Ott az erőszak elkövetője előbb a lengyel rendőr…



…majd a lengyel hadsereg maga.


Ennyi gazság már tűrhetetlen, tehát el kell jönni és fel kell szabadítani. Újra egymás mellé tesszük a képeket.


Mindkét felszabadítási akciót értékes történelmi dokumentumokkal mutatja be a két film: a szovjet változat Molotov 1939. szeptember 17-i, a német Hitler 1939. szeptember 1-i rádióbeszédét idézi fel.

Ввиду всего этого правительство СССР вручило сегодня утром ноту польскому послу в Москве, в которой заявило, что советское правительство отдало распоряжение Главному командованию Красной армии дать приказ войскам перейти границу и взять под свою защиту жизнь и имущество населения Западной Украины и Западной Белоруссии…

Ich habe nun vier Monate lang dieser Entwicklung ruhig zugesehen. Allerdings nicht, ohne immer wieder zu warnen. Ich habe in letzter Zeit nun diese Warnungen verstärkt. Ich habe dem polnischen Botschafter mitteilen lassen, vor nun schon über drei Wochen, dass, wenn Polen noch weitere ultimative Noten an Danzig schicken würde, dass wenn es weitere Unterdrückungsmassnahmen gegen das dortige Deutschtum vornehmen würde oder wenn Polen versuchen sollte, auf dem Wege zollpolitischer Massnahmen Danzig wirtschaftlich zu vernichten, dass dann Deutschland nicht mehr länger untätig zusehen könnte! Und ich habe auch keinen Zweifel darüber gelassen, dass man in dieser Hinsicht das heutige Deutschland nicht verwechseln darf mit dem Deutschland, das vor uns war. Man hat versucht, das Vorgehen gegen die Deutschen damit zu entschuldigen, dass man erklärte, die Volkstumsdeutschen hätten Provokationen begangen. Ich weiss nicht, worin die Provokationen der Kinder oder Frauen bestehen sollen, die man misshandelt, die man verschleppt, oder worin die Provokationen derer bestanden haben soll, die man in der tierischsten, sadistischsten Weise teils misshandelt, teils getötet hat. Das weiss ich nicht. Aber nur eines weiss ich: dass es keine Grossmacht von Ehre gibt, die auf die Dauer solchen Zuständen zusehen würde!

A felszabadítók repülővel jönnek. A szovjet filmben jobbról, a náci filmben balról.


Majd jönnek a tankok. Ha épp JÖNNEK, mindig jobbról jönnek.


…és a végén segítség az elnyomottnak, mentjük ami menthető, nyugtatjuk őket az átélt gyötrelmek után.


…de a filmben vajon mindenki azt kapja amit megérdemel…?


Nehéz és könnyű így a végén bármilyen egyszerű összegzést is adni. Bizonyos : azt a sok energiát amit ebbe a két filmbe beleöltek, tényleg jobb ügyhöz méltó buzgalommal jobb ügyhöz kellett volna adni. A világnak pedig észre kellene vennie, hogy milyen következményekkel is jár(hatot)t a keleti szél végigsöprése Európa szerencsétlenebbik felén.