Az elveszett paradicsom

…которую мы потеряли… – „…amelyet elvesztettünk”. Az orosz állandósult szókapcsolatnak, amelyet például a szocializmus idején elpusztított történelmi Moszkváról szóló tévéfilmek és retró-útikönyvek címében használnak előszeretettel, olyan tragikus és nosztalgikus felhangja van, amit magyarra az ʻelveszített’ sőt ʻelrabolt’, vagy még inkább a szabódezsői ʻelsodort’ melléknévvel kell fordítanunk. Еда, которую мы потеряли. „Az étel, amely nincs többé.” Ezzel a címmel jelent meg az orosz Forbes magazin mai nagy fényképes riportja, amely egyenként veszi számba azokat a kedves élelmiszereket, amelyeket kézbe többé már nem vehet az orosz, miután Medvegyev miniszterelnök tegnap bejelentette, hogy Oroszország megtiltja bizonyos élelmiszerek – tejtermékek, hús és hal, zöldség és gyümölcs – behozatalát azokból az országokból, amelyek csatlakoztak az Oroszország elleni szankciókhoz. És amelyek eddig Oroszország legfontosabb élelmiszer-beszállítói voltak.

Nyugaton – így Magyarországon is – elsősorban arról szólnak a hírek, hogy mit veszít a tiltással az EU-országok gazdasága. A Forbes viszont azt mutatja meg, mit veszítenek vele az oroszok. A Forbest ugyan a gazdagok lapjaként tartják számon, s ennek megfelelően az egyes élelmiszerfajtákat főként ínyenc árukkal illusztrálja, ám minthogy minden orosz ebbe a kategóriába igyekszik feltörekedni, s többek között a Forbesből nézik ki, mit kell ehhez fogyasztani, ezért ezeknek az élelmiszereknek az eltűnése széles néprétegeket érint érzékenyen. Az érzelmi hatást az étvágygerjesztő fotók is fokozzák: látjátok, ennek az életszínvonalnak az elvesztésével fizetjük meg a donyecki balhé árát.