A mosoly városa

Budapesten öngyilkossági járvány söpör végig, s a város különös módon próbálja útját állni: olyan „Mosoly Klub” létrehozásával, ahol az embereket ismét megtanítják mosolyogni. A kezdeményezésről az ausztrál Sunday Times Perth 1937. október 17-i száma ad hírt:


„AZ ÖNGYILKOSOK VÁROSÁBÓL A MOSOLY VÁROSA

Budapest, szombat.
Noha Budapest a világ minden részéről csábítja a turistákat, a helybéliek az utóbbi években csak az Öngyilkosok Városa néven emlegették a várost.Budapest nagyon megszenvedte a háború utáni időket, s igen rossz hírét keltették az évről évre nagy számban előforduló öngyilkosságok. Sokat közülük állítólag a „Szomorú vasárnap” című budapesti dal inspirál, de akárhogy legyen is, Budapesten az öngyilkossági ráta igen magas.

A budapesti életuntak kedvenc halálneme a vízbeugrás, úgyhogy a város határán [sic!], a hidak közelében járőrcsónakok állomásoznak, hogy kimentsék a polgárokat, akik a Duna sötét vizében keresnek vigasztalást.

Most azonban megnyílt a „Mosolyklub”, hogy gátat vessen az öngyilkossági mániának. Eredetileg inkább csak tréfából alapította egy bizonyos Professor Jeno és egy Binczo nevű hipnotizőr, ám a klub váratlanul sikeresnek bizonyult. A klub most rendszeres iskolát működtet, ahol garantáltan megtanítják Roosevelt, a Mona Lisa, Clark Gable, Dick Powell vagy Loretta Young mosolyát és számos más mosolyt. A díjak a felmerült nehézségeknek megfelelően változnak.

Jeno szerint az iskolájában alkalmazott módszerek, amelyeknek a budapesti jobb üzleti környezet is kedvez, népszerűvé teszik a mosolygást, s remélhetőleg hamarosan a Mosoly Városára változtatják Budapest nevét.”


A Szomorú vasárnapot, Seress Rezső 1933-ban írott népszerű slágerét a sajtó valóban „az öngyilkosok dala” vagy egyszerűen csak „a gyilkos dal” néven propagálta több mint száz nyelven világszerte, azt állítva, hogy emberek tucatjai, sőt százai lettek öngyilkosok miatta. Valószínű azonban, hogy a század egyik legnagyobb, tudatosan felépített hoaxjáról van szó. A szövegíró, Jávor László, aki a 8 Órai Újság bűnügyi riportere volt, tizenhét egymást követő öngyilkosságról írt hírben említette meg, hogy a holttest mellett a Szomorú vasárnap kottáját találták. Sőt ugyanez a lap kirohanást intézett a dal mint az öngyilkosságok sugalmazója ellen, betiltását követelve. Ezeknek a híreknek az átvételével kezdődött a példátlan nemzetközi sajtókarrier. Mindezt akkor, amikor a magánkiadásban megjelent dalt még egyáltalán nem játszották, nem volt felvétele, és senki nem ismerte Magyarországon, annyira, hogy a divatos bárzongoristák sem tudtak róla, amikor a külföldi vendégek eljátszani kérték. Úgyhogy rendkívül furcsa, hogy Budapesten ilyen módon kellett volna védekezni az általa kiváltott járvány ellen.


Seress Rezső – Jávor László: Szomorú vasárnap, első énekese, Kalmár Pál előadásában

Pedig a hírt egy másik forrás is megerősíti. A Het Leven című holland képes újságban ugyancsak 1937-ben jelent meg egy öt darabból álló képsorozat – a jelen poszt öt illusztrációja –, amely azt mutatja be, hogyan tanítják a „budapesti Mosolyiskolában” mosolyogni a kuncsaftokat.


Mi volt ez a Mosolyiskola?

Az iskola sajtója meglehetősen hasonlít a Szomorú vasárnapéra. Az interneten a Het Leven fotói ez év eleje óta terjednek a Het Leven fotótárából, amelyet az utóbbi években digitalizált és tett nyilvánossá a hágai Holland Nemzeti Archívum. A képek először áprilisban találkoztak a Retronauton az ausztrál újság szövegével, s azóta együtt vándorolnak tovább. Hírt adott róluk a Mai Manó blog is, majd végül néhány napja Vincze Miklós gyúrta össze az egészet frappáns és koherens történetté angolul az io9-en. A sztori innen terjed tovább, s már orosz változata is van. Ugyanakkor Magyarországon, azt hiszem, nincs élő ember, aki hallott volna ilyen iskoláról.



A nevető férfi Roosevelt elnök, aki ugyan díjnyertes mosolybajnok volt, ám nem tudom, hányan ismerhették fel, és mennyire volt célszerű a mosolyát tanítani 1937-ben Budapesten. Az viszont világos, hogy az ausztrál napilap ugyanazokat a mosoly-modelleket sorolja fel, akiket itt is látunk. Mintha ugyanezekről a képekről gyűjtötte volna össze őket.


Budapest amúgy nem tartozott a Het Leven legfontosabb témái közé. 1906 és 1941 közötti fotóarchívumukban összesen hatszor találkozunk vele. Furcsa hát, hogy most ilyen bennfentes sorozattal jelentkezik a magyar fővárosból. A hat alkalom között még egyszer szerepel az Öngyilkosok Városa-téma, amely nagyon izgathatta olvasóikat, ha egyszer 1937-ben nyilvánvalóan beállított fotósorozatot közöltek egy (szerencsésen végződő) budapesti kiugrásról a második emeletről.





A Het Leven, mint a fotótár bevezetője írja, olyan bulvárlap volt, amelyet a „hard news photography, paparazzi photographers, aggressive, penetrating and sensational style” jellemzett, s nem riadtak vissza a beállított képektől, vagy a nyílt hoaxoktól sem a közönség szenzációéhségének kielégítése érdekében. Lehetséges, hogy ez alkalommal is erről volt szó?

A megfejtés kulcsa valószínűleg az a harmadik, senki által nem idézett hely, ahol a képek ugyancsak szerepelnek a neten: a Het Leven amerikai névrokona, a Life archívuma. A magazin 1937. szeptember 6-án publikált egy rövid cikket a budapesti Mosolyiskoláról.


„BUDAPESTET, AZ ÖNGYILKOSOK VÁROSÁT MEGTANÍTOTTÁK MOSOLYT ERŐLTETNI

Egy budapesti tréfacsináló nemrég találta fel az itt bemutatott „mosolyiskolát”. Alapötlete az volt, hogy ellensúlyozza Budapest rossz sajtóját, amelyre a város a feltételezhetően a budapesti Szomorú vasárnap inspirálta nagy számú öngyilkosság révén tett szert. Budapest öngyilkossági rátája igen magas. Éjjel-nappal őrcsónakok állomásoznak a Dunán, a budapesti hidak közelében, hogy kimentsék a polgárokat, akik a folyóban próbálnak véget vetni életüknek.

A mosoly iskolája „Prof” Jenö és egy Vincze nevű hipnotizőr által kidolgozott hoax. Eszerint 500 dollárt kérnek azért, hogy hat hét alatt megtanítsák Roosevelt mosolyát. Mona Lisa mosolya nehezebb, de olcsóbb. Jenőnek most 45 diákja van. Azt mondja, jobb üzlet a diákokat rávenni a természetes mosolyra.”

Ha hoax, hát hoax. Csak az a kérdés, vajon tényleg Budapesten, vagy inkább Amerikában beállított hoaxról van-e szó. Én az utóbbira szavazok. Ezt sugallják a ruhák, az arcok, a környezet. Az amerikai közönség lehetett inkább vevő Roosevelt képére is, mint a magyar, és egyáltalán az egész történetre, hiszen itt ágyazott meg az egyik hoax a másiknak.

Az ausztrál cikk kezdő és záró kulcsszava a mosoly városa. Talán nem túl merész feltételezés, hogy ahogy az első, úgy a második hoaxot is egy magyar zenemű sugallta: Lehár Ferenctől A mosoly országa, amelyet 1929-ben mutattak be nagy sikerrel Berlinben, s világszerte ekkor volt népszerűsége csúcsán. Az egzotikus kelet-európai, majd kínai környezetben játszódó operett címe, és alaptézise – a kényszerű mosoly és a szerelmi csalódás ellentéte – nagyon is kézenfekvővé tették Prof. Jenö és a Vincze nevű hipnotizőr ötletét.


Lehár Ferenc: „Mindig mosolyogni, mindig boldognak látszani!” A mosoly országa, előadja Peter Anders (németül).

Apropó, honnan a két korai Borat nevei, Jenő és Vince? A legegyszerűbb válasz, hogy valóban így hívták a vállalkozást – avagy a hoaxot – kreáló két magyart. No de ha netán még magyarok sem voltak? Akkor is magyar nevet kellett nekik találni. Nem tartom valószínűtlennek, hogy az épp ekkoriban világbajnoki karrierje csúcsán álló Vincze Jenő magyar futballista kölcsönözte volna tudtán kívül a maga két fél nevét az egyiknek és a másiknak is.

Hacsak egész teóriánk, úgy ahogy van, nem tévedés, s az igazság valójában nem az, amit a rendkívüli fantáziával megáldott sancane ír a Het Leven öt képe alá a da Parte májusi számában. Ihletett szövege az eddig bemutatott gyér dokumentumok hézagait kitöltve ércnél maradandóbb emléket állít a zseniális magyar hipnotizőrnek, Sarkady Jenőnek (1894-1965), akiről sajnos ezen az egy epitáfiumon kívül semmi egyéb adat sem maradt ránk, s már nem is valószínű, hogy valaha is előbukkan majd:


A méltatlanul elfeledett Sarkady doktor heroikus vállalkozása ma aktuálisabb, mint valaha.