Szegénység, fenyegetettség, nyomor. Olyan drámai képek az 1930-60-as évek nyugat-európai, elsősorban hollandiai cigányságáról, amilyenekhez csak Romániából, Bulgáriából, Jugoszláviából vagyunk szokva. Ennyire archaikus állapotok között éltek Nyugat-Európában még csupán két generációval ezelőtt is?
De az első döbbenet után már más részletek is kirajzolódnak: a jól karbantartott lakókocsik, a polgári ruhák és tárgyak, az érdeklődő és nyílt tekintetek. S ha a holland Nationaal Archief félmilliós fotógyűjteményének más, cigányokat ábrázoló képeit is megnézzük – például amelyek az alábbi mozaikon a provanszi Saintes Maries de la Mer cigányzarándoklatának sokkal konszolidáltabb világát ábrázolják – akkor világos lesz, hogy a drámaiság nagy részben a fotós hangsúlyainak köszönhető. Aki – ez első pillantásra látszik – nagyon jó fotós kellett legyen, ha ilyen meggyőző képeket készített. Keresni kezdjük az Archief adatbázisában a nevét.
Paul Almásy (Budapest, 1906 – Párizs, 2003) 1924-től politológiát tanult Bécsben, Münchenben és Heidelbergben, s 1929-től lett a Wehr német hírügynökség, később pedig a Berliner Illustrierte Zeitung fotósa. A világ minden országát bejárta („kivéve Mongóliát!”) s a fotótudósítás mellett személyes törekvése volt „a világ archívumának” összeállítása minden nép és minden társadalmi osztály fotóiból, a különféle etnikai és társadalmi marginális csoportokat is beleértve. Hogy sikerült-e neki, még nem tudjuk. Munkáiról a hetvenes évektől kezdve nagyrészt megfeledkeztek, és százhúszezer negatívból álló archívumának – nem beszélve a világ számos fotógyűjteményében őrzött képeiről – feldolgozása még éppen csak elkezdődött.
Az alábbi sorozatban Almásy képei mellett a Nationaal Archiefban őrzött néhány más, cigányokról készült felvétel is szerepel. A képek rákattintva, nagy méretben élnek igazán.
Add comment