Emlékszem, hogy Antonioni egy terepfelmérés során Üzbegisztánban három idősebb muszlimnak odaadta a róluk készült polaroid képeket. A legidősebb, ahogy rápillantott a képekre, mindjárt vissza is adta őket ezekkel a szavakkal: „Minek megállítani az időt?”
„Minden fotó egy emlék, de semmi sem emlékeztet nála jobban az idő törékenységére és tűnékenységére. Ezért minden alkalommal, amikor előveszem a fényképezőgépet, eltölt az öröm, hogy most megállítom az időt, és a szomorúság, mert ami a kezemben marad, az csak egy darab papír.”
„Minden fotó egy emlék, de semmi sem emlékeztet nála jobban az idő törékenységére és tűnékenységére. Ezért minden alkalommal, amikor előveszem a fényképezőgépet, eltölt az öröm, hogy most megállítom az időt, és a szomorúság, mert ami a kezemben marad, az csak egy darab papír.”
(Ryszard Kapuściński: Afrika)
Add comment