Lahvová pošta, palackposta. Szinte abszurdnak tűnik, hogy olyan nyelven is alkottak rá kifejezést, ahol ilyennel soha nem találkozhatnak. Csehországtól a természet megtagadta a tengert. Így hát az irodalomra maradt, hogy megajándékozza vele: Shakespeare a Téli regében, és Radek Malý a Moře slané vody, Sós vizű tenger címmel most megjelent gyerekvers-kötetében.
|
Zavřete oči. |
Hunyd be a szemed. |
Egy másik tenger nélküli ország szülötteként nagyon meg tudom érteni a vágyakozást a tenger iránt, ahogy az ember a kék ég mintájára próbálja elképzelni a másik végtelent, kagylókról, hajókról, szigetekről álmodik, tengerésznek készül Kőbányán, s végül az első találkozást.
|
První vzpomínka |
Az első emlék |
Blessed shore, áldott part, mondja Shakespeare a cseh tengerpartról, s így kell legyen valóban. De azt is hozzáteszi: unpathed waters, undreamed shores, úttalan vizek, álomban sem látott partok, ami nem lehet igaz, hiszen annyi álomban szerepel, olyan sokszor bejárja az ember keresztül és kasul.
|
O cestĕ |
Az útról |
Ezekben a gyerekversekben az a szép, hogy nem földhözragadtak, nem szájbarágósak, nem kínosan jópofák, mint a legtöbb felnőttek által gyerekeknek írt vers. Tágasak, személyesek, folytathatóak, mint a tenger, és mint az álom. És a cseh tengerparton a kettő összeér.
|
Velrybo velrybičko |
Bálna, bálnácska |
Az illusztrációk is, Pavel Čech rajzai, akár az álmok. Mint a gyerekek álmai: egy kicsi sóból, egy kicsi tintából, egy lavór vízből a végtelen tenger. És mint a cseh álmok. A málló fal és a kopott keret előtt ki ne látná meg Josef Sudek lavórját, s ettől fogva ki ne ismerné fel Sudek lavórjában és vizespoharában Pavel Čech tengerét?
Add comment