észt

Kaljo Põllu grafikáinak, amelyekben az egykori észt mitológiát finnugor párhuzamok alapján újraalkotta, katartikus sikere volt Észtországban

Egy fájdalmas átmenetről szól ez a könyv, az ősi ártatlanság elvesztéséről, amikor még az állatokkal beszélt az ember, és harmóniában élt a természettel

Később egyesek azt mondták, hogy Tõll azt mondta: ha bajban vagytok, hívjatok. visszajövök és segítek. De ez erősen kétséges, mert Tõll nem volt a szavak embere.

A lettekkel szemben, akik szűken mérik a mosolyt, az észtek igazán kedvelik az abszurd humort

Amikor Észtország 1920-ban függetlenné vált, a dán kormány a balti szolidaritás nevében ajándékozott egy dán zászlót Tallinn városának, ahol a zászló született, s a város örömmel tűzte ki azt a tanács templomában

„A Háromkezű Istenanya az ártatlanul bántalmazottak védőszentje, és hát ki a leginkább ártatlanul bántalmazott manapság, ha nem a természet?” magyarázza Anatolij a megfestett szentek ikonográfiáját

Brémai Ádám 11. századi hamburgi krónikás, aki viking fejedelmek hajóin járta be a Balti-tengert, említi Gestájában, hogy az Aesti pogány nép kígyókat tart védelmezőként otthonában, és szárnyas kígyóknak áldoznak, olykor embert is, a törzs biztonsága és gazdagsága végett

A temető ugyancsak az erdőben fekszik, alacsony kőfallal körülvéve. Legnagyobb különlegessége a „napkeresztek”, észtül rõngasrist, azaz körbe írt kőkeresztek

A városháza falán 14. századi Utolsó Ítélet-freskó figyelmezteti a vásárosokat, hogy egyszer majd mindent számon fognak kérni. A két malacnak, akik a freskó alá települt lacikonyha nyársán sülnek, ez a pillanat már jelenvalóság; a lacikonyhásnak, aki tizenöt euróért méri az adagot, még csak a fenyegető jövendő

A zsebkönyv egykori használója két helyet ikszelt be ceruzával. A kisebbik iksz a „Vannak-e [mármint az ellenségnek] harci kutyái?” és a „Vannak-e postagalambjaik?” kérdések közé esik, talán valamivel közelebb a kutyákhoz. A nagyobbik iksz a „Hol van a vezérkar (főhadiszállás)?” mellett áll