Mese hozott anyagból

Hol volt, hol nem volt, a Van-tavon is túl, a Nincs-hegyeken is túl, egy kerek erdő közepén éldegélt egy medvebocs. A kerek erdő magas fáinak koronája úgy hajolt össze, akár a templomhajó boltozata. Alatta örökösen kellemes félhomály uralkodott, eső nem vert, szél nem szakadt. Szerette is a medvebocs a kerek erdőt nagyon, szeretett benne körbe-körbe járni, a többi állattal az erdő dolgairól eszmét cserélni. S úgy hitte, így is lesz ez örök életében.


Egy szép napon azonban a medvebocs valami úton-módon eljutott az erdő szélére, amelyről addig csak hírből hallott. Kilépett a fák közül, és megpillantotta a kék eget, amelyen fényesen ragyogott a nap. A tágas mezőn ismeretlen virágok nyíltak, és szarvasok legelésztek, amilyeneket a medvebocs még sosem látott – hatalmas agancsuk miatt nem fértek volna el a sűrű erdő fái között. „Uramisten, hát ilyen szép ez az erdőn túli világ!” – ámult el a medvebocs. Ettől fogva nap nap után kijárt az erdő szélére, hogy gyönyörködjék a látványban, mígnem egy szép napon aztán így szólt: „Megnézem már, mi van még a világban a mezőn túl.” S elindult az erdőből, vissza se nézett többé.



Photis Ionatos: Ithaka, Kavafisz verse. Az „Ithaque” (1988) lemezről

Κωνσταντίνος Π. Καβάφης: Ιθάκη Σα βγεις στον πηγαιμό για την Ιθάκη, να εύχεσαι νάναι μακρύς ο δρόμος, γεμάτος περιπέτειες, γεμάτος γνώσεις. Τους Λαιστρυγόνας και τους Κύκλωπας, τον θυμωμένο Ποσειδώνα μη φοβάσαι, τέτοια στον δρόμο σου ποτέ σου δεν θα βρεις, αν μεν' η σκέψις σου υψηλή, αν εκλεκτή συγκίνησις το πνεύμα και το σώμα σου αγγίζει. Τους Λαιστρυγόνας και τους Κύκλωπας, τον άγριο Ποσειδώνα δεν θα συναντήσεις, αν δεν τους κουβανείς μες στην ψυχή σου, αν η ψυχή σου δεν τους στήνει εμπρός σου. Να εύχεσαι νάναι μακρύς ο δρόμος. Πολλά τα καλοκαιρινά πρωϊά να είναι που με τι ευχαρίστησι, με τι χαρά θα μπαίνεις σε λιμένας πρωτοειδωμένους, να σταματήσεις σ' εμπορεία Φοινικικά, και τες καλές πραγμάτειες ν' αποκτήσεις, σεντέφια και κοράλλια, κεχριμπάρια κ' έβενους, και ηδονικά μυρωδικά κάθε λογής, όσο μπορείς πιο άφθονα ηδονικά μυρωδικά, σε πόλεις Αιγυπτιακές πολλές να πας, να μάθεις και να μάθεις απ' τους σπουδασμένους. Πάντα στον νου σου νάχεις την Ιθάκη. Το φθάσιμον εκεί ειν' ο προορισμός σου. Αλλά μη βιάζεις το ταξείδι διόλου. Καλλίτερα χρόνια πολλά να διαρκέσει και γέρος πια ν' αράξεις στο νησί, πλούσιος με όσα κέρδισες στο δρόμο, μη προσδοκώντας πλούτη να σε δώσει η Ιθάκη. Η Ιθάκη σ'έδωσε τ' ωραίο ταξείδι. Χωρίς αυτήν δεν θάβγαινες στον δρόμο. Άλλα δεν έχει να σε δώσει πια. Κι αν πτωχική την βρεις, η Ιθάκη δε σε γέλασε. Έτσι σοφός που έγινες, με τόση πείρα, ήδη θα το κατάλαβες οι Ιθάκες τι σημαίνουν.

....

Konsztantinosz P. Kavafisz: Ithaka Ha majd elindulsz Ithaka felé, válaszd hozzá a leghosszabb utat, mely csupa kaland és felfedezés. A Küklopszoktól és Laisztrügónoktól, s a haragvó Poszeidontól ne félj. Nem kell magad védened ellenük, ha gondolatod tiszta és egyetlen izgalom fűti tested s lelkedet. A Laisztrügónokkal, Küklopszokkal, a bősz Poszeidónnal sosem találkozol, hacsak lelkedben nem hordozod őket, hacsak lelked nem áll velük utadba. Válaszd hozzá a leghosszabb utat. Legyen minél több nyári hajnalod, mikor – mily hálás örömmel! – először szállhatsz ki sose-látott kikötőkben. Állj meg a föníciai pultok előtt, válogass a jó portékák között, ébent, gyöngyházat, borostyánt, korallt, és mindennemű édes illatot, minél többet az édes illatokból. Járj be minél több egyiptomi várost, s tanulj tudósaiktól szüntelen. Csak minden gondolatod Ithaka legyen; végső célod, hogy egyszer oda juss, de ne siess az úttal semmiképp. Inkább legyen hosszú, minél hosszabb az út, hogy évekkel rakva szállj ki a szigeten, az út aratásával gazdagon, s ne várd, hogy Ithaka majd gazdagon fogad. Neki köszönöd a szép utazást, mit nélküle sosem tehettél volna meg, hát mi mást várhatnál még Ithakától? Nem csaphat be Ithaka, ha szegény is; a szerzett tudásból s tapasztalatból máris megtudhattad, mit jelent Ithaka. Somlyó György fordítása

Hosszú útja során sokféle furcsa szerzettel találkozott,





sok különöset látott és hallott,


sokat tanult,


megismerte a városok elfelejtett utcáit és hátsó udvarait,


néha bajba is került, de valahogy mindig kivágta magát.


Mígnem aztán egy napon Madzsarisztán padisahjának földjére is elvetődött.


Madzsarisztán padisahja, a rettegett kényúr ekkoriban önhibájából kifolyólag utódlási gondokkal küszködött.


Kihirdette hát országában, hogy szépséges lánya eladósorba került, s kérőket vár. Jöttek is a kérők mindenfelől, grófok, bárók, válogatott cigánylegények. Hanem a királylánynak egyik sem kellett. Mert megálmodta ő régen, hogy senki más, hanem csakis egy repülő medve lesz az ő választottja, aki messzi földről érkezik majd hozzá.


Éjjel és nappal kinn ült hát a vár fokán, s azt figyelte, nem közeleg-e valamelyik égtáj felől egy kis fekete felhőnek látszó medvebocs.



Photis Ionatos: Savina Yannatou és a Primavera en Salonico: Ya salió de la mar la galana (Immár kijött a tengerből az úrnő), szaloniki szefárd dal, a „Primavera en Salonico” (Tavasz Szalonikiben) lemezről

Muchachicha está en el baño vestida de colorado. Échate a la mar. Échate a la mar y alcanza – échate a la mar. A la mar yo bien me echava, si la suegra licencia me dava. Échate a la mar. Échate a la mar y alcanza – échate a la mar. Ya salió de la mar la galana con un vestido al y blanco – ya salió de la mar. Entre la mar y el río mos creció un árbol de bembrillo – ya salió de la mar. La novia ya salió del baño, el novio ya la está esperando – ya salió de la mar. Entre la mar y la arena mos creció un árbol de almendra – ya salió de la mar.

................

Fürdőben van a leány, színes ruhába öltözik. Ússz be a tengerbe. Ússz be a tengerbe, s térj vissza – ússz be a tengerbe. A tengerbe szívesen beúsznék ha az anyós megengedné nekem. Ússz be a tengerbe. Ússz be a tengerbe, s térj vissza – ússz be a tengerbe. Immár kijött a tengerből az úrnő vörös és fehér ruhában – immár kijött a tengerből. A tenger és a folyó között egy birsalma-fácska nőtt – immár kijött a tengerből. Immár kijött a fürdőből a menyasszony, már várakozik rá a vőlegény – immár kijött a tengerből. A tenger és a part homokja közt egy mandulafácska nőtt – immár kijött a tengerből.

S amint megpillantotta, mindjárt ráismert, kétség sem lehetett felőle: ez az a mackó, akit álmában látott. Mindjárt be is vezette apjához, aki áldását adta rájuk, azonfelül pedig koronáját és fele királyságát.


S csaptak hétvilágra szóló nagy mulatságot, Hencidától Bonchidáig folyt a sárga lé s a dínomdánom, csak azért nem tovább, mert Bonchidától akkor még járhatatlan volt az út a hegyen át Szék felé, a muzsikusoknak is Szamosújvár felé kellett kerülniük. Én is ott voltam, hajnalig táncoltam, ettem, ittam, mulattam, mindent láttam-hallottam, úgy, ahogy most elmondtam.

Éljenek hát boldogan míg csak meg nem halnak, s még ezerannyit.


in English