Az íróasztalon szaporodó könyvek, papírok, tárgyak között különös együttállások alakulnak ki, nem sejtett összhangzatok jönnek létre, emlékek öltenek újra testet. Ma egy szép könyvvel gyarapodtak, Juan Rulfo Oaxacá-jával (Mexikó: rm, 2009). Hatvannégy kép ettől a félénk, láthatatlan és lenyűgöző írótól és fotográfustól, aki, szinte mindig egyéb munkái kapcsán, a mexikói hegyvidék legzordabb tájait járta be Rolleiflexével. A településeken, ahová eljutott, mindenütt különös figyelmet szentelt az épületeknek.
A mai együttállás pedig az, hogy ezeknek a pusztuló templomoknak a látványa a messzi Tierra Calientén, ahol örökké ott bolyong Pedro Páramo és Comala valamennyi lelke, arra indított, hogy előkeressük ezt a másik fotót, amelynek a létezéséről is megfeledkeztünk már.
A képet mi magunk készítettük, és az ott a templom küszöbén Wang Wei. A templom és az egész negyed ekkor már évek óta romokban, elhagyatottan állt. A palmai El Molinar negyedet látják, 1983 nyarán. Az utca másik oldala maga a tenger. Azidőtájt néhány cigány család is megtelepett itt. Ma már minden másképp van. Az alábbi fotók ma délután készültek.
Nem könnyű felismerni a templom maradványait.
A tengert az utca másik oldalán ma sétány választja el a házaktól.
A mai együttállás pedig az, hogy ezeknek a pusztuló templomoknak a látványa a messzi Tierra Calientén, ahol örökké ott bolyong Pedro Páramo és Comala valamennyi lelke, arra indított, hogy előkeressük ezt a másik fotót, amelynek a létezéséről is megfeledkeztünk már.
A képet mi magunk készítettük, és az ott a templom küszöbén Wang Wei. A templom és az egész negyed ekkor már évek óta romokban, elhagyatottan állt. A palmai El Molinar negyedet látják, 1983 nyarán. Az utca másik oldala maga a tenger. Azidőtájt néhány cigány család is megtelepett itt. Ma már minden másképp van. Az alábbi fotók ma délután készültek.Nem könnyű felismerni a templom maradványait.A tengert az utca másik oldalán ma sétány választja el a házaktól.
Add comment