Damaszkusz anno

Édesgyökérital-árus, 19. sz.

Érdekes látni, hogy amikor az egyes városok internetes szubkultúrája a város felé fordul, városonként mennyire más területekre összpontosítja résztvevői figyelmét és szorgalmát. A moszkvai neten például a helytörténet nagyon erős. Bukarestben – kézenfekvő módon – az eltűnt óváros rekonstrukciója. Isztambulban a város kulináris világának felderítése. Teheránban a kultúra szigetei – mozik, kiállítások, koncertek –, amelyekből sok van, de programjuk nyilvánosan nem hozzáférhető, csak fórumokon és blogokon terjed.

Kávéárus, 19. sz.

Damaszkusz a 19. században az oszmán birodalom egy álmos kisvárosa volt. Csak az kölcsönzött neki némi jelentőséget, hogy itt találkozott az Anatóliából illetve Perzsiából Mekka felé vezető két legfontosabb zarándokútvonal. A város a huszas évektől a közel-keleti francia mandátum központjává, majd 1946-tól a független Szíria fővárosává válva indult fejlődésnek. Talán a gyors modernizálódásnak és az ezt kísérő nosztalgiának köszönhető, hogy az itteni fórumok elsősorban a függetlenség előtti Damaszkusz topográfiáját és mindennapos életét rekonstruálják régi fotók alapján. Ezekből teszünk közzé itt néhányat.

Mészáros a Galilea-negyedben, 20. sz. eleje

Közkút a Galilea-negyedben

Cipészműhely, 1900 k.

Gabonaőrlő asszonyok

Kenyérárus, 1890. Chalil Raad fotója

„Mialatt keresztülhaladtunk a zsúfolt bazáron, nagy érdeklődéssel figyeltem a nagyszámú különféle árust és kiáltozásukat. Két fiatal fiú járt-kelt közöttük, nagy vesszőkosárban lapos kenyereket hordozva, és azt kiáltozva: Ya Karim! ya Karim! Nem a kenyeret hívják így. Nem, ez Isten egyik jellemzője, és annyit tesz: a Bőkezű avagy Nagylelkű. És mivel a kenyér az életet táplálja, a kiáltás azt fejezi ki, hogy ez a Mindenekfelett Bőkezű ajándéka.” W. M. Thompson: The Land and the Book, 1886