Rusztem Adagamov, azaz drugoi, akinek korábban már a Muromcev-dácsáról – „Itt járt Jerofejev” – készült szép és nosztalgikus képeit is idéztük, a napokban Abháziában járt, ahol többek között
Blabirhua falu kovácsműhelyében fotózott. Noha vasárnap volt, a hetvenhét éves kovács, Vlagyimir Hutaba és legidősebb fia, Daur a vendég kedvéért kinyitották a műhelyt, és nekiláttak a hagyományos abház háztartás legfontosabb kovácsoltvas darabja, az üstöt a tűzhely fölött tartó lánc elkészítésének.
A részletgazdag képek nagy méretben élnek igazán, érdemes mindegyikre rákattintani.
Az abház kovácsműhelyek, írja drugoi, a falutól távol, magányosan állnak a hegyek között. A kereszténység előtti abház vallásnak – amelyet a 2004-es népszámlálás szerint még ma is a népesség 8%-a követ – szent helyei voltak. Régen minden nagycsaládnak megvolt a maga kovácsműhelye, ahová évente egyszer összegyűltek a nemzetség ügyeit megvitatni, s s a mesterség máig szigorúan apáról fiúra száll, idegen nem veheti át.
A hagyományos műhelyben csak egyetlen dolgot újítottak: a fújtatót cserélték fel nagy teljesítményű gázégőre. Régen, meséli a mester, ha valaki sürgős munkát hozott, őt állították be a fújtatót kezelni.
Működő kovácsműhelyt én már nem láttam, de ez a hely elevenen idézi gyerekkorom műhelyeit és öreg szakijait. És gondolom, nem csak én vagyok így ezzel. De számomra az öreg kovács keze és arca a legszebb a képeken.
És végül egy kétperces videó, amelyen az iménti képek folyamatos mozgássá állnak össze a kalapács megnyugtató hangjától kísérve.
Add comment