Védelem

Ezt a bejegyzést eredetileg csak a blog angol változatában tettük közzé, jól tudván, hogy a magyar olvasónak már a könyökén jön ki a dolog. Miután azonban Wang Wei meglepetéssel fedezte fel benne az ottani kis nyelvek hasonló nyomorúságát, és mindjárt lelkesen lefordította katalánra, illetve most készíti baszk fordítását, Araz pedig ugyanilyen megfontolásból az azeri változatot, végül is úgy éreztük, szégyen lenne, ha éppen magyarul nem jelenne meg.

Emlékeznek rá, hogy egy éve közzétettük a szlovákiai nacionalista kormánypárt alelnöke, Anna Belousovová nyílt levelét a szlovák nyelv védelmében, amelyről az alelnöknő úgy vélte, nagy veszélyben forog? Akkor bizonyára arra is emlékeznek, hogy az egykori általános iskolai matematika- és földrajztanárnő rövid levele, mint azt szlovák nyelvészek a SME.sk napilapban kimutatták, több mint húsz helyesírási hibát tartalmazott.

Bármilyen hihetetlennek tűnik is, ezt a teljesítményt épp a napokban múlta fölül a magyar kormánypárt volt alelnöke és 2010 augusztusa óta Magyarország elnöke, Schmitt Pál, aki mindjárt legelső elnöki nyilatkozataiban a magyar nyelv védelmét sürgette, amelyről úgy vélte, nagy veszélyben forog. Már augusztusban is világos volt, hogy az egykori párbajtőrvívó nem annyira ragyogó intellektusának, mint inkább a kormánypárt és személyesen vezetője iránti rendíthetetlen lojalitásának köszönheti megválasztását, s ennek megfelelően nem is várta el tőle senki, hogy bármi egyebet írjon, mint pusztán nevét a parlament által jóváhagyott törvények alá, amit kötelességtudóan meg is tett immár száznál több alkalommal. Újév napján azonban feladatának érezte, hogy maga által írt beszéddel forduljon népéhez. A beszéd általános meglepetést keltett, noha nem tartalmával, amely a várható mértékben volt banális és kínos, hanem helyesírásával. Az elnök honlapján közzétett rövid szöveg ugyanis nem kevesebb mint tizenhét hibát tartalmazott, beleértve két súlyosat a magyar nemzeti himnusznak a beszéd végén idézett legelső sorában.


A publikációt kísérő közderültség a szöveg azonnali eltávolításán túl arra is rákényszerítette az elnöki hivatalt, hogy nyilatkozatot tegyenek közzé, amelyben hangoztatták a magyar nyelv ügye iránti elkötelezettségüket, és ígéretet tettek rá, hogy a jövőben gondosan ellenőriznek minden általuk kiadott szöveget. Sajnos ez a rövid, 120 szavas nyilatkozat is hibás formában tartalmazott kilenc szót, többek között magának az elnöknek a nevét is.


Ha úgy vélik, hogy ez az újévi tűzijáték a magyar nyelv védelmében tovább már nem fokozható, híján vannak a képzelőerőnek. A pontot az ire az a hirdetés tette fel, amelyet néhány nappal a fenti két purista dokumentum megjelenése után az elnöki hivatal nevében tettek közzé a egyik legnagyobb hirdetési oldalon, s amelyben sürgősen korrektort és helyesírás-ellenőrzőt kerestek az elnök hivatalos szövegei számára. Az alig nyolcvan szavas hirdetés tizenhét helyesírási hibát tartalmazott, épp annyit, mint Schmitt Pál eredeti beszéde.


Igaz, a hirdetés azonnal kacsának bizonyult, ami egyébként már ironikus megfogalmazásából is világos volt. A két korábbi dokumentum fényében azonban annyira meggyőzőnek tűnt, hogy több munkanélküli magyartanár is bevallotta különféle fórumokon, hogy komolyan vette és jelentkezni akart vagy már jelentkezett is a meghirdetett állásra.

A történetnek számos tanulsága van, de itt most csak egyet szeretnénk kibontani. Ha magas állású köztisztviselőtől azt hallják, hogy az általa beszélt nyelv nagy veszélyben forog, higgyenek neki. Tudja, miről beszél.