Farewell

Retróblogokon mostanában gyakran találkozni olyan színes fotósorozatokkal a 70-es és 80-as évek szovjet nagyvárosairól, amelyek kifakult képeslapszíneikkel, steril kompozícióikkal és persze lepusztult témájukkal elsősorban a távolságtartó rácsodálkozás vagy legföljebb a megkönnyebbült „hálistennek túl vagyunk rajta” érzésére appellálnak.


Valkorn, azaz Vlagyimir Kornyejev moszkvai grafikus és fotós, aki gyakran örvendezteti meg olvasóit archív fotógalériákkal – néhány napja rakott fel például egy zseniálisat a Кока-Кола és a Фанта 80-as évek eleji bevezetéséről – nemrég ugyancsak közzétett egy sorozatot a harminc évvel ezelőtti Moszkváról.


A képeket meglehetősen pontosan datálja egyfelől az 1980-as moszkvai olimpia plakátja, másfelől Maszljakov Brezsnyev-plakátja („a béke megőrzése államunk egyik legfőbb feladata”), amely ugyan 1974-ben készült, de 1982. november 10. után már legföljebb kinn felejtett példányok lehettek belőle az utcán, messze nem ilyen jó állapotban.


Ezek a képek azonban egyáltalán nem olyan sterilek és banálisak, mint amilyenekhez a korból hozzászoktunk. Visszaadják ugyan a városnak és lakóinak lepusztultságát és a kor szorongató légkörét, de ott van rajtuk a szeretetteli és ironikus figyelemnek az az árnyalata is, amely annyira vonzóvá teszi az orosz fotográfiát – igaz, nem annyira 1981 körül, mint inkább napjainkban.









És nem is csoda. Ezek a képek ugyanis nem 1981-ben készültek, hanem harminc évvel később, 2009-ben, a Kusturica főszereplésével forgatott A Farewell-ügy filmhez, amely a hidegháború egyik legnagyobb kémbotrányát dolgozza fel a legapróbb részletekig menő tárgyi hűséggel. Valkorn orosz, sőt moszkvai olvasói a kommentárokban egymás után vallják be, hogy az utolsó képekig azt hitték: igazi archív sorozatot látnak. Ez persze újra végignézve megváltoztatja a képek jelentését, mégpedig elsősorban ennek a titokzatos, jellegzetesen orosz figyelemnek a jelentését. Nem az akkori moszkvai fotós látja esetlennek és szerethetőnek a városát, hanem a harminc évvel későbbi fotós láttatja olyannak, amilyennek ma fotózná. Vajon milyennek fotózta volna akkor?