Üzenetek

„Valamikor VOLTAK szociális és munkajogaim”

A múlt hétvégi madridi kormányellenes tüntetésen – írja Wang Wei – a hatalmas tömeg méretein kívül, amely ellepte az egész Plaza Colónt és a környező utcákat, főleg két dolog volt meglepő. Egyfelől hogy a pólók milyen mértékben átalakultak a tüntetés üzenetének hordozóivá, másfelől pedig hogy milyen sokat írtak közülük az ország nem-spanyol nyelvein, főleg katalánul.

„Nem vagyunk kivághatóak”

„És téged mikor operálnak?” „Október 25-re hívtak be, de nem tudom, menjek-e, mert most már nem fáj” „Menj csak. Legalább rájuk hozod a frászt” – KÖZEGÉSZSÉGÜGY: Valószínűbb, hogy meghalsz, mielőtt sorra kerülsz

A tüntetés igen különböző szakmai csoportok képviselőit hozta össze a Plaza de Colónra, akiket a leginkább érintenek a kormánynak a jóléti állam alapjait megrendítő elvonásai. Ennek megfelelően az egységesen zöldbe öltözött egészségügyi és oktatási szektorok voltak a leglátványosabbak.

„Beteg, pénz nélkül? No problem. 10 euróért csináld magad!”

„Jogok nélkül, jövő nélkül, semmim sincs”

Bármennyire közhellyé vált is Machado metaforája, „Madrid, egész Spanyolország hullámtörője”, ilyenkor mégis van benne igazság. Mi, az ország távoli peremének lakói, ahol Madrid nevét minden politikai és gazdasági csapás metonímiájaként alkalmazzák, a fővárosban járva újra meg újra meglepődünk, ha nem ugrik elő az ördög minden lámpaoszlop mögül, s ha ismét megtapasztaljuk a madridiak nyíltságát és barátságosságát, e város vendégszeretetét, amelynek oly kevés köze van vezetőihez.

„Valenciai [önkormányzati] gazemberség. A spekuláció tanácsa” (katalán)

„Esperanza, figyelj csak! A nép harcba indul!”

Esperanza Aguirre madridi főpolgármester ma lemondott. Nyilván nem a szombati tüntetés miatt, de azt tanúsíthatjuk, hogy ott jó néhány órán át igen kevés szimpátiával emlegették a nevét.

„Nem félek” (katalán)

„Védjük meg jogainkat. Ne hallgassunk!” (katalán)

„Gyerünk!” (baszk)

„A színvonalas közoktatásért”

„Te vagyok” („Je est un autre”), a Cibele-kút lábánál



És még a tüntetés hevében is mindig akad egy park, egy bár, vagy, mint itt, a Prado múzeumi kávézója, ahol egy nyugodt sarokban megpihenhet az ember.

Add comment