Korányi & Fröhlich

A birodalmak lassan enyésznek. Ahogy a gótikus falusi templomok kirajzolják a középkori Nyugat határát, vagy az újrahasznosított leninszobor-talapzatok az egykori Birodalomét, úgy jelölik ki még száz év után is az egykori Monarchia területét, Bécs és Budapest redőnyfővárosok akciósugarát a csöndesen meghúzódó redőnycímerek. Csernovic, Lwów, Żółkiew és Budapest után most Szabadkán találkoztunk a budapesti Korányi és Fröhlich cég emlékével egy régóta lehúzott redőnyön a Gorkij és Matija Gubec, az egykori Damjanich és Bercsényi utcák sarkán (a térképen pirossal).




A Korányi és Fröhlich redőny- és lakatosárugyárat 1902 körül alapította Korányi Béla a Józsefvárosban, a Kisfaludy utca 5. szám alatt (alább kékkel). A cég fellendülésével néhány házzal arrébb, a 32-esek tere és a Baross utca sarkán reprezentatív székházat is építettek az üzletek és irodák számára (alább pirossal).




Az egykori gyár nyomait és számos további termékét a Józsefváros Anno blog kutatta fel. A még használatban lévő Korányi és Fröhlich redőnybehúzók szereléséhez a Budapest blog ad útmutatást. Egy újabb, feketére mázolt példányukat Marguerite fotózta a Hadik András utcában. Egy további példányukat, a kiskunfélegyházi vasútállomás eltűnt restijének megmaradt napernyőnyitóját pedig a Vasútállomások szájtra küldték be.




Szabadkán a Fröhlich-redőnytől csupán egy sarokra egy másik, az egész korabeli Monarchiába – például Sepsiszentgyörgyre – szállító cégtől, Justus Sándor és Fiától is felfedeztünk egy redőnybehúzót a Hugo Badalić (vajon annak idején hogy hívták?) utca 3. szám alatt, az Incognito panzióban (a Szabadka-térképen kékkel). A félhomályban, zsebkamerával csak az alábbi fotó tellett róla. Menjenek, nézzék meg, csináljanak jobbat. Az egyes számú szobát kérjék.