Az Inguri folyó völgyében sűrű zöld köd terjeng, felülről nézünk le rá, a kanyon peremén kanyargó útról. Szvanetit, Grúzia legészakibb tartományát évezredeken át csak hegyi ösvények kötötték össze úgy-ahogy a külvilággal, nem is nagyon igyekezett senki elfoglalni, az oroszoktól csak névleg függő Dadiani hercegek uralma a kommunizmusig fennmaradt. „Ezt az utat Szaakasvili építette”, mondja a sofőr, miközben a keresztbemászkáló sovány teheneket és disznókat, és az útra hulló szikladarabokat kerülgeti a szédítő mélység fölött, „akkor csináltak mindent, a mostani kormány, az semmit.” Alagútba érünk, mennyezetéről forrás csorog az úttestre, a marsrutka megáll alatta, ide-oda tolat, dörgölőzik az ingyen jött autómosás alatt, mint tegnap a malacok a gelati kolostor falához.
A Jvari-hágón megállunk „otdühaty, kicsit enni-inni”. „Mennyi ideig állunk?” „Negyedórát, félórát, ameddig jól érezzük magunkat,” invitál a kis mokány sofőr. Fabódé két asztallal, csípős lében puhára főtt birkahúst eszünk, a sofőr egy-egy pohár narancslevet tölt nekünk a sajátjából. A busz érkezésére összejönnek a szomszéd tanyák lakói, nagy tál gőzölgő hacsapurit, sajtos lepényt rendelnek, mellé csácsát, naranccsal főzött törkölypálinkát isznak. Egy másik kisbusz is befut, nagyhangú férfi csatlakozik a társasághoz lányával és annak barátjával, az egész társaság az ő sztorijain csüng és hahotázik. Aztán kérlelésre a lány is behozza és hangolni kezdi a pandurit, a grúz gitárt. „Ezért jöttem Grúziába”, mondja áhítattal Lloyd.
Chemiguli shenmogelis – Mi corazón te está esperando
|
Chemiguli shenmogelis guli ankara |
Terád vár a szívem, |
Svanur koshkze artsivebi skhedan – Las aves se posan en las torres Svan
|
Svanur koshkze artsivebi skhedan |
Madarak ülnek a szvan tornyokon, |
És ma délutánra meg is érkeztünk az Inguri folyó felső folyásához, az Ushba-hegy alá, Ushguliba, Európa legmagasabban fekvő településére, a szvan tornyok földjére
Add comment