„A kiállított nemi szervek sértik az iráni elnököt. A capitoliumi múzeum megtette az ellenintézkedéseket.”
„Azt hiszem, ez az elnökük”, súgja Rohaninak a tolmács
„Az olaszokon röhög a világ”, írja az olasz sajtó, amiért a capitoliumi múzeumban – igen, csak olyan sajtómunkások fordítják többes számban a Musei Capitolinit, akik valószínűleg sosem jártak még ott – különféle paravánokkal takarták el a meztelen szobrokat, hogy ne sértsék az irániak érzékenységét. (Olaszországban persze hagyománya van ennek, hát már Michelangelo tanítványát, Daniele da Volterrát is a „Braghattone”, a „gatyafestő” néven ismeri a művészettörténet, amiért mestere halála után csupán néhány hónappal a Sixtus-kápolnában gondosan bugyit és melltartót festett minden hiányosan öltözött szereplőre.) Az irániak érzékenységét persze ezzel maximálisan sértik. Az erőltetett iszlamizálást gyűlölő irániak nyugatosító erőfeszítéseik elárulásaként értékelik az olasz gesztust.
„Tekintve az olasz kereskedelem jelentős volumenét Iránnal, nem lett volna meglepő, ha az olaszok egyszerűen összetörték volna a szobrokat”
– írják egyes iráni twitterezők, míg mások azt illusztrálják – hiába, az iráni design tényleg élen jár! –, hogyan lehetett volna szebben, kis lovag.
Az utolsó kép „irániul” érthető. Az olasz boxok itt azzal az oldallal vannak átcsomagolva, amely akkor fogadja a júzert, ha Iránban tiltott oldalakra kattint, például a nyugati blogokra, így a Wang folyóra. Ahogy engem is, ha elfelejtem bekapcsolni előtte a filter átlépéséhez szükséges psiphon programocskát, amelyet persze még utazás előtt kell letölteni, mert Iránban ez is elérhetetlen. Az oldalon tematikus blokkokban „pozitív” oldalakat ajánlanak a felhasználónak, s egy perc múlva gyönyörű, elringató, tényleg a professzionális iráni fotográfia legmagasabb szintjét képviselő fotók egymásutánja következik lágy zenével, hogy el is felejted, mit akartál. Értenek ezek a pszichológiához, no.
De hát legszebben persze úgy lehetett volna, ahogy az irániak tálalják a maguk nude-jait.
Abbas sah kertje (Bagh-e Fin), Kashan, 1603. Rizmayer Kati fotója iráni túránkról
Boroujerdi-kereskedőház, Kashan, 19. sz. vége. Rizmayer Kati fotója iráni túránkról
Golesztán-palota, Teherán. A sah palotája, 19. sz. közepe
Abbas sah kertje, a Boroujerdi-kereskedőház, a Golesztán-palota. Mindhárom a Világörökség része. Az iráni kultúrában nem kevesebbet képviselnek, mint a capitoliumi múzeum az európaiban. Iráni turisták milliói látogatják őket évente (európaiak csak elvétve). Közöttük mullák, sőt mulláknak szervezett túrák. Még soha egyik sem tiltakozott a Fin-kert Shirinjének keblei, a golesztáni hölgy feszes combjai ellen. A Golesztán-palotában a képet együtt stíröltem két mullával, akiket vajmi kevéssé érintett meg a hölgy csábja. Láttak már olyat. Ehelyett szenvedélyesen érdeklődtek az olcsó teherán-berlini repülőjegyek iránt.
Amikor Iránba megyünk, a nőknek kendőt kell magukra venniük. Nem szeretjük ezt, ahogy az iráni középosztálybeli nők többsége sem, de elfogadjuk, mint az iráni kultúra jelenlegi mainstreamjének elvárását. Európában az elmúlt évszázadokban egy másfajta viszony alakult ki a meztelen test ábrázolása iránt, s az ide látogatótól mi is elvárjuk ennek tudomásul vételét. Különösen ha ez – mint a fenti példák és a hozzájuk való jelenlegi iráni viszony mutatja – nem is annyira más, mint az iráni. Ne akarjunk aláfeküdni egy nem létező elvárásnak. Ne legyünk mullábbak a mullánál.
Add comment