Hamis barát

A postai bélyegzőkhöz gyakran fűződnek meglepő történetek. Az alábbi történetnél meglepőbbet azonban, ahogy az Index bulvárrovatában írnák, ma már nem fognak olvasni. Egy árverési szájton bukkant fel ma az alábbi tárgy:


Valóban történelmi pillanat, a „boldog békeidők” multikultijának betetőzése lehetett, amikor a festői szépségű balkáni hegyek között, a mai macedón határtól nem messze fekvő Ilnicë albán hegyi településen megnyílt az első postahivatal. És micsoda postahivatal! Kétnyelvű, cseh és szerb feliratos bélyegzővel, rajta az osztrák császári vagy az albán királyi kétfejű sas helyett a kétfarkú oroszlánnal. Mindez 1910-ben, négy évvel a Nagy Háború és nyolc évvel a nagy közép-európai határmozgások előtt. Milyen harmóniája a közép-európai népeknek! Ó, ha így maradt volna!


De hát nem maradt így. És talán nem is volt így soha. Hiszen honnan ered a helymeghatározás? Onnan, hogy a Google az „Ilnice” keresőszóra az albán hegyi falut dobja ki. Más eredmény nincs. Ha azonban józan ésszel belegondolunk, hol használhattak egyidejűleg hivatalos nyelvként cseh és cirill betűs feliratot a kétfarkú oroszlán égisze alatt, akkor rájövünk, hogy ez csakis az egykori Monarchia srévizavé átellenes másik sarkában, a Magyarországtól 1920-ban Csehszlovákiához csatolt Ruszinszkóban lehetett. S akkor már könnyű rátalálni a Nagyszőlőstől nem messze, az Ilnyicka-patak partján fekvő Iloncára (csehül Ilnice, ruszinul Ильниця, románul Ilniţa, mai ukrán hivatalos nevén Ільниця), amelynek persze a Google a pecséten szereplő egyetlen történelmi névalakját sem ismeri.

A nyelvészetben „faux-ami”, hamis barát az a szó, amely hasonlóan hangzik két nyelven, de valami egészen mást jelent. Mint a cseh Ilnice és az albán Ilnicë.  A fenti árverési leírás arra is rávilágít, hogy kellő körültekintés és forráskritika nélkül a Google is lehet a te hamis barátod.