A fazekak között

Avilai Szent Teréznek egy mondását szállóigeként idézik: „A fazekak között is ott jár Isten.”

A mondást úgy szokás értelmezni, hogy Isten a legegyszerűbb, legkevesebbre tartott munkákat sem nézi le, azokban is ott van az emberrel.

De természetesen a szakácsok, sajtkészítők és rokon szakmák sem szalasztják el az égből pottyant promóciót, s ezért a mondás a szakácskönyveknek is kedvelt mottójává, a konyha apoteózisává vált. Így használja például az Olaszországban gasztroújságíróskodó María Cepeda, Szent Teréz – Teresa de Cepeda y Ahumada – egyenes ági unokahúga, akit gyerekkorában, ha rossz evő volt, szülei arra intettek: „légy engedelmes, mint Teresa nagynéni”.

A mondás Magyarországon is elsősorban Polcz Alaine Főzzünk örömmel című bájos szakácskönyvének köszönheti népszerűségét:

Avilai Szent Teréz, ez a csodálatos asszony, akinek emlékiratai, a misztikumba bevezető könyve (Az alapítások, Belső várkastély) jelenti a spanyol irodalom kezdetét, [sic] és aki körül hemzsegnek a csodák, azt mondta egyszer: „A fazekak között ott jár-kél az Úr.” Ez valóban így van, megtapasztalhatod… (243. oldal)

De vajon hogyan értette ezt maga Teresa?


Wang Weijel és Katával Teresa műveinek új magyar fordításán dolgozunk. A fordítás kötetenként fog megjelenni; az első, Teresa legfontosabb műve, a Belső várkastély most karácsonyra. Nem könnyű munka. Teresa olyan közvetlenül ír, ahogy egy interjúalany beszél – ennek formába öntésében sokat segít Kata szociológus gyakorlata –, ha mondat közben eszébe jut valami, azonnal új mondatot kezd, a régit már be sem fejezi, és főként híres arról, hogy soha nem olvasta vissza, amit írt. „Össze sem vethető olyan egyszerű dolgok fordításával, mint a Finnegan’s Wake”, mondja Wang Wei.

A mondat, ahonnét a szállóige ered, az Alapítások könyvének 5.8. fejezetében olvasható. Teresa az előző mondatban arról ír, hogy noha a szerzetes, aki már rátalált a szemlélődés örömére, legszívesebben szünet nélkül együtt lenne Istennel, de ha a kötelesség a mindennapos teendők elvégzésére szólítja, akkor Isten nem a szemlélődésben, hanem ezekben a teendőkben lesz ott vele:


A mondás a maga kontextusában határozottan mást jelent, mint abból kiragadva. Teresa egyszerűen annyit mond: ha a kötelesség a konyhába szólít, akkor számodra ott van Isten. Ha meg nem oda, akkor nem ott. Nem az alázatos munkát dicséri itt, vagy a konyha kellemességeit, hanem a pontos feladatmeghatározást és a céltudatos kivitelezést.

Ettől függetlenül Teresa a főzést is mesteri fokon művelte, mint mindent, amihez hozzáfogott. A nagy ünnepeken maga főzött barátainak és vendégeinek, és hangsúlyozta, hogy aki a konyhán van, annak mindig úgy kell főznie, mintha magának Krisztusnak főzne. S amikor – ezt mindketten tudták – utoljára találkozott mesterével, Alcantarai Szent Péterrel, pazar sokfogásos vacsorát főzött neki. Az egész kolostor azt figyelte, mit tesz Péter, a híres böjtölő. És Péter szó nélkül végigette az összes fogást.

Teresáról – aki nemcsak főzni szeretett, de enni is nagyon – még egy édességet is elneveztek, amelyet azóta is készít és árul az avilai és toledói karmelita kolostor.

3. Hideg és egyenletes felületen terítsük szét a masszát. Hagyjuk kihűlni, és hintsük meg bőven porcukorral. Vágjuk dió nagyságú darabokra, és görgessük golyókká, amelyeket ismét meghintünk porcukorral. Papírtálcán tálaljuk.

in English