A tavasz csalhatatlan jele, hogy a gazdaboltban megjelentek az új vetőmagok. Az idei készlet teljes egészében erdélyi felhozatal, az aranyosgyéresi Agrosel cég pompás kínálata.
Aranyosgyéres (Jerischmarkt, 1925-ig Ghiriş-Arieş, majd Câmpia/Cîmpia/Câmpia Turdii/Turzii) rettenetes szocialista iparváros volt, amikor oda udvaroltam a 80-as években. Főleg a vegyiművek rontotta a levegőt: az orrfacsaró szag végig belepte a Laminariştilor azaz Hengermunkások főutcát (magyar nevét már elfelejtettem), ahol az Agrosel központja is áll a református templom mögött. Nagy dolog hát, ha olyan tiszta lett a vidék, hogy vetőmagot termelhetnek sőt exportálhatnak.
A vetőmagos tasakokon öt nyelven olvasható a növény leírása, s a román és a bolgár mellett a magyar változatot is anyanyelvi fordító készítette. De nem is ez a különleges benne, hanem hogy erdélyi köznyelven készítette. A nagy sikerű székely-magyar nyelvlecke-sorozat óta először találkozom „hivatalos” szövegben olyan jellegzetes fordulatokkal, mint például hogy a paprika „rendre érik be” – nálunk talán úgy mondanák, „fokozatosan” vagy „szakaszosan”, de nem is kapom, akarom mondani találom hirtelen pontos megfelelőjét, annyira helyén van az eredeti. Vajon egyszeri esetről van szó, vagy az eddig csak szóban élő erdélyi köznyelv nyomtatott változata van kialakulóban?
De az erdélyi előretörés másban is megmutatkozik. A padlizsánmagok mellé – és csak ezek mellé – külön nyomtatott használati útmutatót is mellékelnek, kizárólag magyar nyelven. Magyarországon ugyanis a padlizsán még nem igazán elterjedt a konyhában, míg Erdélyben a vineta a reggeli elmaradhatatlan része, paradicsommal, zöldhagymával, szilvapálinkával. S az útmutató nem más, mint éppen a vineta receptje. *
Az Agrosel választéka az elbűvölő szövegeken túl is gazdag, fotóik szépek és a termények rajtuk kívánatosak, s őszre az is kiderül majd, hogyan válnak be az erdélyi magvak a Pest melletti szlovák faluban.
Add comment