Hirosimai emlék

„Ebben a bejegyzésben sok hobbim egyikéről szeretnék mesélni”, írja lebedeff nemrég indított blogjában, amelynek címe: „nem vagyok fotós, ez csak a hobbim”, s amelyben régiesre vett, de minden archaizáló modorosságtól mentes szép és érzékeny portréit mutatja be. „Sok éve gyűjtöm a régi fényképezőgépeket, s olykor megesik, hogy az interneten rendelt géppel együtt az utoljára benne maradt filmet is megkapom. Néha csak elfelejtik kivenni a gépből, néha pedig nem marad rá idő a tulajdonos halála, lopás vagy más váratlan baj miatt. Ezeket én előhívom.”


„Ezt a csomagot Hirosimából kaptam. Az eladónak, akinél rákérdeztem, fogalma sem volt, mi ez a film és kit ábrázol. Az általuk vásárolt ház valamelyik előző tulajdonosáé lehetett, az otthagyott holmik között találták. A részletek alapján a 40-es évek első feléből, a háború idejéből származnak. A papírra írt 3-as talán 1943-at jelent. Ha valaki ért japánul, hálás lennék a fordításért.” Én, aki csak a kanjit olvasom a kínai alapján, mint a csak a nagybetűket ismerő parasztember, és azt sem biztos, hogy úgy, ahogy a japánok, csak a nevet tudom kiolvasni: talán Kato Masaharu. Hátha bitxəšï vagy Komaváry többre megy vele.


„A képek központi figurája ez a fiatalember, aki szemmel láthatólag rokonlátogatásra és egy kis lazításra érkezett haza a frontról. Itt látható kamikaze-pilótaruhában, kezében karddal.”


„Itt is ő van középen az asztalnál, a helyi rokonok és ismerősök körében.”


„Szake (az üveg már a földön hever), miszo, és minden egyéb ünnepi finomság. Szemmel láthatólag ő maga állt fel és sütötte el időzítéssel a következő képet.”


„Egy fiatal rokonnal vagy saját fiával az udvaron, kimonóba átöltözve.”




„Ez talán hősünk mamája vagy nagymamája lehet.”




„Valamilyen autószerelő műhely, barátok, talán egykori kollégák, a járművekből ítélve is a 40-es években.”







„Van ebben az egészben valami nagyon szomorú és misztikus. Ezek a képek több mint ötven évig vártak rá, hogy valaki megnézze őket. A képen látható személyek bizonyára már mind halottak, és egyikük sem látott soha egyet sem ezek közül a fotók közül.”