Mallorcai, menorcai, ibizai és formenterai nyelv

A katalán nyelvjárások és regionális identitások politikai kiaknázásáról szóló írásunkat a Nyelv és Tudomány portállal közösen jelentetjük meg.

A baleári szigetek egyes politikusai és médiája időről időre – különösen a választások közeledtével – igyekeznek kijátszani az autonóm tartomány feltételezett nyelvi problémájának ütőkártyáját. A szigetek lakossága ugyanakkor semmiféle nyelvi problémát sem érzékel. Ez a közösség már régóta hozzászokott a katalán/spanyol kétnyelvűséghez, ezen belül az anyanyelvének vallott katalán erőteljes használatához az élet minden területén, és minden nehézség nélkül be tudta fogadni mind a vándor munkaerő megújuló hullámait (korábban a hispán félszigetről, elsősorban Andalúziából, de az utóbbi időben Afrikából és Kelet-Európából is), mind pedig a nemzetközi turizmus egyre erősödő áradatát. Olykor persze előadódnak feszültségek. Tegnap például, a Studiolum tengerparti tusculanuma körüli szomszéd-összejövetelen az egyik falubeli elmesélte, hogy katalánul mondott valamit a házán dolgozó egyik kőművesnek, mire az dühödten visszaszólt spanyolul: „Velem keresztény nyelven beszéljen az úr!” Ezzel napirendre is tértünk a kérdés fölött.


A politikai pártok azonban igyekeznek kiszélesíteni az ilyenfajta súrlódásokat. A katalán nyelvnek számos helyi dialektusa van, ami természetes bármely nyelvnél, különösen az olyannál, amely hosszú évszázadokon át meg volt fosztva legitimitásától a spanyol államon belül, és minden kulturális tekintélytől tulajdon területén. Azonkívül Katalónia, a Baleári-szigetek és Valencia három különböző autonóm politikai közösséget alkotnak, amelyek mindegyike maga határozza meg az általa követett nyelvi és oktatási modellt, továbbá beszélnek még katalánul a Katalónia, sőt Spanyolország fennhatósága alá tartozó területeken kívül is, Franja de Ponentben (az aragón határvidéken), Andorrában, a szardíniai Alguerben, a francia kelet-pireneusi Rossellónban, és így tovább. A leginkább centralista, és ezért a katalán használatát visszaszorítani igyekvő spanyol pártok emiatt szándékosan igyekeznek felerősíteni a dialektusok közötti különbségeket, ehhez a legradikálisabb, és – mondjuk ki nyíltan – legalacsonyabb kultúrájú kis csoportok támogatását keresve. A Baleári-szigeteken legfőbb taktikai fogásuk az, hogy igyekeznek a nyelvi töredezettség benyomását kelteni az egyes szigeteken beszélt katalán változatokat  illetően. Hallgassák meg az alábbi – spanyol nyelvű – videót, amelyen a baleári kormányzat jelenlegi feje, José Ramón Bauzá mond kortesbeszédet a júniusi választások idején:


Összefoglalóan: meg kell szüntetnünk a katalán nyelv mindenfajta rendező elvét, nincsenek közös normák, nem kell alkalmazunk a közös nyelvtan és helyesírás semmiféle minimumát: redukáljuk a nyelvet a mindennapi, családi használatra, annyira, amennyi még épp elég a nagyszülőkkel való kapcsolattartásra, mert ha rajtunk múlik, a fiaink már nem beszélik, és nem is lesz szükségük rá. A katalán irodalmat majd fordításokban olvassák… Ha Raimundus Lullus, Ausiàs March, Carles Riba vagy a kortárs klasszikusok közül mossèn Llorenç Riber vagy Francesc de Borja Moll ezt hallanák, a koporsó fedelét is lelöknék magukról!


Ilyen emeletes marhaság hallatán fel kell tegyük a kérdést: vajon miért állt meg Bauzá a „formenterainál” (mi az ördög lehet ez?) Miért nem volt bátorsága, hogy pollençai, sólleri, felanitxi, és Mallorca más falvainak tájszólásában írott tankönyveket követeljen, hiszen ezek éppilyen tiszteletre méltó különbségeket mutatnak egymáshoz képest?

Hogy egy kissé helyre tegyük a dolgot, és komolyabb véleménnyel is megismertessük olvasóinkat – hiszen a kérdés valóban kezd aggasztó útra térni –, írásos véleményt kértünk a baleári egyetem professzorától, Joan Meliàtól, aki sok éven át töltötte be, mégpedig maximális lelkiismeretességgel, a kormányzat nyelvpolitikai igazgatójának tisztségét, amelyet az imént hallott úr által alakított kormány épp ezekben a hónapokban szüntetett meg sikeresen. Ezt a választ kaptuk tőle (az eredeti katalán szöveget bejegyzésünk spanyol változatában közöljük, itt csak magyar fordítását adjuk):

A Baleári-szigeteken máig érvényes iskolai nyelvi modell célja az, hogy a tanulók a kötelező oktatás végére képesek legyenek kifejezni magukat a két hivatalos nyelven (a katalánon mint tulajdon nyelvükön és a spanyolon mint az állam nyelvén). Az utóbbi évek oktatási tapasztalata azt mutatja, hogy e cél elérésének legmegfelelőbb eszköze az, ha a katalán már az oktatás első lépéseitől kezdve érzékelhetően nagyobb súllyal van jelen az oktatás nyelveként, mint a spanyol. Ha ez nem így van, a katalánt otthonról nem ismerő diákok e nyelv igen hiányos ismeretével fejezik be az iskolát, ami nem teszi lehetővé, hogy folyékonyan kifejezzék magukat rajta. A jelenlegi szociolingvisztikai helyzet (azaz mind a spanyol nyelv szinte kizárólagos használata az élet számos területén, mind a nyelvi magatartás kényelmessége a személyközi nyelvhasználatban) magyarázza, hogy a két nyelv egyenlő óraszámban való használata, vagy a spanyol favorizálása az oktatásban azzal az eredménnyel jár, hogy a tanulók jelentős része nagyon elégtelen jártasságot szerez a katalán nyelvben. Más szóval, az iskola a gyakorlatban nem garantálja valamennyi diákjának tényleges kétnyelvűségét. Az ebből bizonyos közegekben származó személyes hátrányoktól eltekintve, a nyelvi minorizáció (kisebbségivé válás) közegében a terjeszkedő nyelven egynyelvű személyek számának növekedése egyre inkább hozzájárul a minorizálódó nyelv általános (passzív vagy aktív) használatának nehézségéhez.

Egy nyelv minorizálódását az is elmélyítheti, ha elterjesztjük nyelvi töredezettségének képzetét. Ennek célja, hogy mind a közösségen belül, mind azon kívül kisebbnek érzékeljék a nyelvhasználók számát a ténylegesnél, különösen manapság, amikor a nyelvi közösségek számbeli nagysága sokkal inkább befolyásolja, mint korábban, hogy egy nyelv milyen mértékben használható valóban teljes funkciójában. A területet, amelyen a katalán nyelvet beszélik, politikailag négy államhatár, Spanyolországon belül pedig további öt tartományhatár vágja darabokra. Annak ellenére, hogy a katalán az egyik legegységesebb neolatin nyelv, ezt a feldaraboltságot nagy mértékben kihasználják arra, hogy az adminisztratív határokat tényleges nyelvhatárokként tüntessék fel. A Baleári-szigetek esetében a 20. század elejétől fogva az olyan történelmi helyzetekben, amikor sikerült elérni a katalán hivatalos és nyilvános használatát, a politikai hatalom bizonyos csoportjai erőteljesen kezdték hangoztatni a nyelvi feldaraboltság képzetét, akár a politikai elkülönülés, akár a nyelv egységes elnevezésének elutasítása, akár az eltúlzott partikularizmus formájában. Ennek célja, hogy megakadályozza a katalán használatának megerősödését. Ebben az értelemben, ha sikerülne elérni, hogy a nyelv használói ne fogadják el a nyelv egységét, valódi nyelvészeti dimenzióit és a közös, sztenderd nyelvváltozatot, és a gyakorlatban csak az egyes dialektális változatokat tekintsék a magukénak, az megnehezítené minden célra alkalmazható közös nyelvként való használatát. Ha például az iskolában azt erőszakolnák, hogy a diákoknak az egyes szigetek nyelvváltozatain készült tankönyveket használjanak, az útját állná a katalán nyelvű tankönyvek kiadásának. Az a tény, hogy a Baleári-szigetek négy lakott szigetből áll, amelyek mindegyike erőteljes önálló identitással rendelkezik, megnehezíti, hogy az önállósodási törekvés egy közös baleári valóságot állíthasson szembe a domináns nyelvvel, és felerősíti az olyan délibábos és megvalósíthatatlan elképzeléseket, mint a fenti, amely külön-külön tankönyveket adna ki a négy fő szigeti nyelvváltozat alapján.

Hozzá kell tennünk, hogy – mint az gyakran megtörténik a választási lázban fogant elképzelésekkel – a választások megnyerése után José Ramón Bauzá is visszafogta egy kevéssé a Baleári-szigetek katalán nyelvének kigyomlálására törekvő lendületét. Úgy tűnik, a kormányzaton belül is akadtak olyan körök, amelyek azt tanácsolták, gondolja át egy kicsit jobban az ügyet. Meglátjuk, mi lesz a következő lépés, amikor – minden közvélemény-kutatás szerint – pártja, a Partido Popular nyeri meg a november 20-i spanyol országos választásokat, és még nagyobb lendületet ad a spanyol állam már évek óta erősödő központosító törekvéseinek.