A tegnap falvai

Szerettem volna csak egy rövid képes posztot írni azokról a kosztromai falvakról, ahol a Fekete Etnográfus gyűjtögeti az elhagyott házakban a maga kosztromai Fortepanját. De ahogy olvasgattam utána, úgy vált egyre terebélyesebbé az anyag, és rendeződtek át benne a hangsúlyok. Így lett az egy rövid bejegyzésből néhány hosszú.


Ebben az elsőben, mintegy hangulati bevezetőként, csupán két fotóblog egy-egy posztjából idézek, amelyek más-más oldalról közelítik meg az Etnográfus témáját. Az elsőben nub1an szeli át terepjáróval azt a vidéket, ahol az Etnográfus gyűjtöget, a kosztromai Csuhloma falu környékét, Moszkvától pontosan ötszáz kilométerre északkeletre és már csak alig további háromszázra Kics városka ugyancsak látott kihaló falvaitól, tehát orosz léptékkel a tőszomszédságukban. Csak átutazóban van, nem áll meg sehol hosszabb időre, és fotói mindenekelőtt az észak-orosz vidék elhagyatottságáról nyújtanak impressziót, de a pusztuló falvak és tanyák faházai vagy a már elpusztultak magányos templomromjai között lesz egy-kettő, amelyet az Etnográfus bejegyzéseiben is viszontlátunk.




A második bejegyzés Igor Podgornij fotósorozata az elhagyott Csukraj falu házairól, szintén pontosan ötszáz kilométerre Moszkvától, de épp az ellenkező irányban, délnyugatra, a brjanszki területen, az ukrán határon. A Yandex térképe jól mutatja az egymástól pontosan 1000 kilométerre fekvő két falu elhelyezkedését, és azt is, hogy a falvak tömeges elnéptelenedése egyáltalán nem csak az orosz Észak problémája. Igor képei azért is érdekesek, mert in situ ábrázolják azokat a fotókat, amelyeket az Etnográfusnál már gyűjteménybe rendezve látunk. És azért is, mert mind ő, mind az Etnográfus ahhoz a huszonéves moszkvai blogger-társasághoz tartozik, amelyet a 2009-ben alakult Arhnadzor városvédő társaság tevékenysége, s mindenekelőtt 2010. januárjában a Muromcev-dácsa pusztulása szervezett közösséggé és ébresztett feladatára. Így lesz a rosszból valami jó. De erről majd a következő bejegyzésben.