Sivatagi emberek

Irán olyan, mint egy nagy tányér, amelynek azonban nem a közepére mernek. Az esők az iráni fennsíkot körülvevő hegyeken hullanak le, zölddé és termékennyé téve őket, s létrehozva a világ egyik legősibb földműves kultúráját. A fennsík belsejében azonban soha nem esik, s a hegyekről lefutó bővizű folyók a síkságra leérve hamarosan elszivárognak és eltűnnek az ország közepén elterülő hatalmas sivatagban.

Ameddig azonban víz van, élet is van. A sivatag szélén még emberek élnek, a folyók utolsó vékony csíkjaiból földet öntözve, kecskét és juhot legeltetve, a sivatagot átszelő karavánokra várva. Ahmad Kavousian fotói 1975-ből.


Kayhan Kalhor (kamanche): شب کویر (Shab-e kavir, Éjszaka a sivatagban, 6:15). A شب، سکوت و کویر (Shab, sokut ve kavir, Éjszaka, csönd, sivatag) című lemezről